Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)

Középiskolai tanár

KÖZÉPISKOLAI TANÁR összegyűjtését és a Remény c. zsebkönyv szerkesztését Kriza János felügyelete és vezetése alatt, Csongvai Károly és Ha­jós János magukra vállalják. Sok viszontagság után, a cenzú­rával folytatott nehéz harcot is megharcolva, 1839-ben meg­jelent a Remény, hogy „egy szebb korszakát kezdjék meg írói a költői literaturának. Mindenesetre pedig az oly szűk esz­­kÖzű, csekély módú, de annál lelkesebb vezérletii kolozsvári Unitárium Collégiumé marad a dicsőség, miszerint első volt, ulely annyi szép erőt ébreszte és központosita a literatura egyik legfontosabb és hatóbb ága ily szerencsés mívelésére s Magyarország nyelvcsinosító haladása fokára emelkedvén, Erdélyt oly igen követésre méltó példával előzte meg.20 IV. A tanár Brassai életében mindjárt tanársága kezdetén nagy változás állott be. Tanszéke elfoglalását követő hónap­ban atyja meghalt, anyja a már 62 éves asszony, teljesen ma­gára nem maradhatott a papiháznál, hol amúgy is legfennebb félévig lakhatott volna. Fia a temetés után csakhamar beköl­töztette magához Kolozsvárra. 25 évig élt együtt fiú és édesanyja. Kedves és boldog egyiittlét volt, mert a fiú nagyon szerette és becsülte édes anyját, ez pedig mint kitűnő gazdasszony megkönnyítette fia életét. Egy kis melegséget és otthonias levegőt vitt a ridegnek látszó philosophus háztája körül. Nem kellett aprólékos élet­gondokkal is foglalkoznia. Amelett a napi eseményekről szí­vesen elbeszélgettek, mert a papné szeretett tájékozva lenni. Amúgy is nehezen ment a városi élet kerti és mezei munka nélkül. A fiú annyira szívén viselte anyja gondját, hogy midőn kis tőkéjét az egyháznak kölcsönözte, a visszafizetést anyjá­nak rendelte arra az esetre, ha ő megtalálna halni. Csekély számban fönnmaradt leveleiből látjuk, hogy mi­dőn utazott, szorgalmasan tudósította anyját hol és hogylété ről. 1844-ben Frankfurtból Nagy Péterhez írt levelét, amely botanikus és más tudományos tanulmányairól szól, megmu-20 Toldy (Schedel) Ferencz Figyclmező 1839. 19 szám. — 94

Next

/
Oldalképek
Tartalom