Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)

Középiskolai tanár

KÖZÉPISKOLAI TANÁR

gondnok. Az intézet és a tanári kar nevében Székely Sándor igazgató fogadta és üdvözölte.

Olyan nagy volt az ifjúság lelkesedése, bogy a beiktatás munkájában is részt kíván venni. A fáklyás tüntetéssel nem érték be. A fáklyák fényével tüntettek kifelé, s meg is Okoltak miatta. Volt más módja is a megnyilatkozásnak.

A második tüntetés március 3-ára volt kitűzve. Ekkor lépett először a tanterembe. Szónoknak fölkérték Gedő László jeles ifjút, a Gedő József tudós könyygyűjtö fiát. Az ifjú azok közé tartozott, akik szerettek az irodalommal foglalkozni. Az önképzőkörben s a kiadott Bemém/-zsebkönyvben számos jelét adta tudásának és tehetségének.

Gedő hatalmas orátiót készített. A 19 teljes oldalra terjedő munkában a szónok fölvonultatja a világhistoria eseményeinek minden nevezetesebb szereplőjét. Ifjúnál szokatlan tudást és olvasottságot tanúsító munkájából a Brassai személyére és az iskolára vonatkozó részeket érdemes megismerni:

„Szétűzve van tehát a balítéletek fellege, az akadályok tengerén partra értünk, partra: hogy a tudományok szent szövésekétől átlángolt férfiút körünkbe üdvözöljük. A gyávák förgetegétől viharzott pártos közvélemény megrészegedve végre a rény (erény) fiához esküdött és hosszú éjj után, várt napot hozott oskolánk egére, s műk sugarait elfogult örömmel üdvözlendők a Status szebb fényinek hű gyermekéhez sóhajtunk, tudományos szomjunk enyhültéért.

A lélek legszebb gyümölcse a tudomány, ezen erény bélyegez az előhaladás emberévé, kifejti az élet mathesisának azon problémáját, amiért születtünk. Saját szerepet nyújt, hogy az észvilág színhelyén, mint Garichat a szenvedélyek műhelyén, csodáljanak ...

Tekintetes Ur! Egy megbecsülhetetlen viszony láncolt minket az Ön tanítói pályájához, ezen viszonynak atyja a tudomány, anyja a nemesenérzés, s ezek oly lánczok, melyek minket válhatatlan arányba láncoltak s lánczolandnak a T. Úrhoz. Fogadja el a Tekintetes Ur, szivünk tiszta lángolatát. Hízelegni nem tudunk, s tervünk sincs érdemeit elé sorolni akarni, az érdem szobor nélkül is annak maradand.

Ön előttünk szeplőtlen. Mii önért áldozunk, s ezen áldozat, mint a szülött szülöttihez, úgy láncoland minket a Tekin— 91 —