Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)

Középiskolai tanár

KÖZÉPISKOLAI TANÁR

cia mondás, l’etat c’est moi (az ország én vagyok). Akkor, amikor a fejedelem az országnak, tehát az egyesek összességének megtestesülése.

Brassai nem a francia császár zsarnoki önteltségét látja e szavakban, hanem azt a lélektani igazságot és az ebből származó erkölcsi erőt, hogy csak az öntudatra emelkedett és minden részt összpontosítani és irányítani tudó én szabja meg az egyének és az állammá tömörült egyeseknek is a jellemét.19

Mi a nemzeti individuálitás kifejezései Kérdi Brassai a székfoglalóban. „Az emberre, annál inkább embertömegekre — feleli — ritkán hatnak elvont eszmék és ezek soha sem hosszasan. Képzet, érzéki látmány, őt közelérdeklő tárgyakhozi indulat, buzgóság kell neki, mi őt állandólag elfoglalja, okoskodásának szilárd alapul, tetteinek egyfelől vezércsillagul, másfelől rugó-ösztönül szolgáljon. A társasági rendszer elvont eszméinek is egy látható öltözet kell.“

E beszéd az erkölcsi erő s az ember szellemi fönségének méltatása. Szerinte csak az a történelmi tanítás bír értékkel, amely a lelket eszmékkel táplálja.

Ebben a beszédben a vallásos ember is megnyilatkozik. Ö a bibliát tartja az ó-kori népek „egyetlen eredeti munkájának.“ Ezt a merev tételt később módosította, midőn a különböző vallások föltárt forrásaival megismerkedett, de már akkor kifejezte, hogy a bibliát in extenso nem tartja históriai értékűnek, mert a „csudatételek karakterével van felruházva.“

Becses jellemzését adja, kitünően találó vonásokban a görög, római, a közép és újkori historikusok munkájának.

A székfoglalót az Erdélyi Híradó szűkszavúan, de figyelmet keltőén ismerteti. „Ezen tudós beszéd el nem fogúit helyes ítélettel összekapcsolt széles olvasottságot bizonyított s azt a mindenrangu és különböző vallásu számos hallgatók köztetszése követte.“ Kevés kihagyással szó szerint közli. Az új tanárt bemutatta s az alkalmat méltatta Daniel Elek fő

19 A XX-ik száz világháborúja örökre tanulságos bizonyságot tesz amellett, hogy a becsületes, tiszta és önzetlen közcélt az államnak minden polgára fölismeri, átérzi, magáévá teszi és azért életét is, vagyonát is heroikus önmegtagadással kész föláldozni. A magyarok példája ezt igazolja.

— 90