Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)

Középiskolai tanár

KÖZÉPISKOLAI TANÁR cia mondás, l’etat c’est moi (az ország én vagyok). Akkor, amikor a fejedelem az országnak, tehát az egyesek összessé­gének megtestesülése. Brassai nem a francia császár zsarnoki önteltségét látja e szavakban, hanem azt a lélektani igazságot és az ebből szár­mazó erkölcsi erőt, hogy csak az öntudatra emelkedett és min­den részt összpontosítani és irányítani tudó én szabja meg az egyének és az állammá tömörült egyeseknek is a jellemét.19 Mi a nemzeti individuálitás kifejezései Kérdi Brassai a székfoglalóban. „Az emberre, annál inkább embertömegekre — feleli — ritkán hatnak elvont eszmék és ezek soha sem hosszasan. Képzet, érzéki látmány, őt közelérdeklő tárgyak­­hozi indulat, buzgóság kell neki, mi őt állandólag elfoglalja, okoskodásának szilárd alapul, tetteinek egyfelől vezércsilla­gul, másfelől rugó-ösztönül szolgáljon. A társasági rendszer elvont eszméinek is egy látható öltözet kell.“ E beszéd az erkölcsi erő s az ember szellemi fönségének méltatása. Szerinte csak az a történelmi tanítás bír értékkel, amely a lelket eszmékkel táplálja. Ebben a beszédben a vallásos ember is megnyilatkozik. Ö a bibliát tartja az ó-kori népek „egyetlen eredeti munkájá­nak.“ Ezt a merev tételt később módosította, midőn a külön­böző vallások föltárt forrásaival megismerkedett, de már ak­kor kifejezte, hogy a bibliát in extenso nem tartja históriai értékűnek, mert a „csudatételek karakterével van felruházva.“ Becses jellemzését adja, kitünően találó vonásokban a gö­rög, római, a közép és újkori historikusok munkájának. A székfoglalót az Erdélyi Híradó szűkszavúan, de figyel­met keltőén ismerteti. „Ezen tudós beszéd el nem fogúit he­lyes ítélettel összekapcsolt széles olvasottságot bizonyított s azt a mindenrangu és különböző vallásu számos hallgatók köztetszése követte.“ Kevés kihagyással szó szerint közli. Az új tanárt bemutatta s az alkalmat méltatta Daniel Elek fő 19 A XX-ik száz világháborúja örökre tanulságos bizonyságot tesz amellett, hogy a becsületes, tiszta és önzetlen közcélt az ál­lamnak minden polgára fölismeri, átérzi, magáévá teszi és azért életét is, vagyonát is heroikus önmegtagadással kész föláldozni. A magyarok példája ezt igazolja. — 90

Next

/
Oldalképek
Tartalom