Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
A család
Ä család Két Torockó versenyez a Brassai név dicsőségéért. A vasbányáiról egykor híres Torockó város követeli az elsöségi jogot, mert benne talált otthonra az első Brassai. A váráról híres Torockószentgyörgy immár kőbe véste nevét az utolsónak, aki dicsőbb és nagyobb volt mindannyinál. Torockó azzal igazolja jogát, hogy három nemzedék ott nőtt fel, ott az ö egyetlen, szép templomában tanulták a hitbuzgóságot, szűk mezején és gazdag vasbányáiban a szorgalmas munkát. Szentgyörgy adta első nevelését annak, aki egy ország nevelője lett. Amaz állandóan gyönyörködik a hatalmas Székely kő nyílt homlokában, ahonnan a felkelő nap első sugara először csak betekint, s másodszori fölkelése után aztán ott marad, mig majd az erdők rengetébe rejtőzik. A falu örvend, hogy ha egyszer rátekint, ott is marad állandóan. Ha Torockó a Székelykőben az örök állandóságot szemléli, Szentgyörgy a vár romjaiban régi dicsőségére mutat. Egyik is, másik is, el van zárva a világtól. Oda kívülről csak az juthat el, aki fölfedező útra indul, vagy élvezni akarja eredeti szépségeiket. Onnan csak az száll ki, akinek erős szárnyai vannak. A Brassaiknak Torockó adta a szárnyat, Szentgyörgy növelte meg erejüket. Torockó jól rendezett község. Egykor privilegiumos város volt. Míg bányái működtek, szabadságáért hosszasan, de sikertelenül perelt. Népe takaros, szereti a csínyt és tisztaságot. Szentgyörgy igyekszik versenyt tartani társával. Szentgyörgynek az az előnye, hogy egy pár nagybirtokos úr udvara, háza és díszkertje, központja volt a művelt társadalmi életnek. Torockónak a vaskohók elősegítették a kereskedelmét, Szentgyörgy népének az udvarok adtak foglalkozást. Azok a vasat messze vidékre elszállították, ide gyakran eljöttek tá-9 —
