Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
A család
A CSALÁD volban lakó úri vendégek. Az udvarokban állandóan lakott külföldről jött nyelvmester és zongora-tanító. Itt a fogékony gyermek lelke nem kerülhette el a környezet hatását, legkevésbbé a természetét. A szilárd Székelykö növelte akaratát, a szentgyörgyi rét virágai ébresztgették a botanizálás hajlandóságát. Da ha minden természeti hatást számba is vehetnénk, a szülői házban és a család köimyezetében találjuk meg azt az igazi erőforrást, amely Brassai Sámuelt táplálta és naggyá növelte. I. A Brassai nevet Magyarországon és Erdélyben számos család viselte, ma is viseli. Kolozsvárt már a XVIII-ik száz.ban is találkozunk vele.1 A Brassai név gyakori használata nem valami erős törzs elterjedését jelenti, hanem Brassó város kitelepítő erejét. Kolozsvár és Brassó városok a keleti kereskedelem erős gócpontjai voltak. Mindkettőnek virágzó ipara. Az iparos egyszersmind kereskedő is. A műhely főnöke, egy-két inas, vagy segéd, legtöbbször fia vagy felesége segítségével üti föl a sátorfát a vásár helyén. Ott ismeretséget köt, barátságot sző s megesik, hogy fia vagy leánya útján családi kapcsolatot létesít, ami előnyére válik a mesterségnek is, az üzletnek is. A bensziilöttek az idegent (jövevényt) szivesen látták, de nem sokat törődtek származásával, nevével. Azt tudták, hogy Brassóból, Szebenből, Medgyesről, Fogarasról, Segesvárról, vagy Magyarországról jött, szász, liorvát, tót, vagy cseh. Ezen az alapon elnevezték Szebeninek, Segesvárinak, Tóthnak, Horváthnak, vagy Csehnek.1 2 * * Az idegen nemcsak tudást, hanem rendesen egy kis va-1 Unitárius Brassai is volt, de a mi Brassainkkal nem rokon. 2 XIX. száz. közepe táján egy horvát származású asztaloslegény Tordátfalva székelyközségbe telepedett, mert a városon megismerkedett egy odavaló székely leánnyal. A szülők a leányt nem adták férjhez idegenbe. Az asztalos inkább választotta a leánynyal együtt a falut. A község lakói hol horvát, hol tót asztalosnak nevezték. A pap az esketéskor Horváthnak jegyezte be, de csak később, az iskolás gyerekek útján jött használatba a Horváth név a „Tót asztalos“ helyett. Az eredeti családi név után nem érdeklődött a pap, ahhoz nem ragaszkodott a tulajdonos, mert jól látta, hogy az idegen nevet nem szivesen tanulják meg. — 10 —
