Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)

A család

A CSALAD

vatali működése. Torockószentgyörgyre vonult, ahol valószínűleg az anyai háznál laktak. Nyilvános szereplése csak anynyiból állott, hogy apósa, a köri esperes megbízásából, a torockói iskola vizsgálatán biztosi tisztet teljesített.

A család eltartásáról a torockói mesteri fizetés egyharmadából kellett gondoskodnia. Az egyház törvénye szerint ennyi illette meg a „honesta vacantiaban“ (ideiglenes nyugalomban) levő belső embert. Minthogy ez csekély volt, vaskereskedést folytatott, vagyis ha v olt valami pénze, azzal a torockói bányászoktól nyers vasat vásárolt s a közeleobi piacokon eladatta. Ő maga távolról sem volt üzletembernek való. A jövedelem hiánya és a foglalkozásra vágyódás is sarkalté, hogy újból rendes állásról gondoskodjék.

1808 tavaszán folyamodik az E. K. Tanácshoz tanítói, vagy papi állásért. Nem könnyen ment a dolog. Ha volt is hely üresedve, nem az E. K. Tanácstól függött a kiküldés, mert az egyházközségeknek szabad választói joguk volt. Arról csak ritkán mondottak le, még ritkábban veszítették el, mert csak itéletesen lehetett megfosztani az egyházközséget.

Brassait távol eső vidékeken nem ismerték, de nem is ment még akkor sem, ha kínálták, mivel a családi környezettől nem akart megválni. Inkább várt és megvárta a közelben kínálkozó alkalmat.

Ez alatt Torockószentgyörgyöt utói érte az az átok, melyet a papságra vágyó, de mesterségre kényszerített ifjú tanítók oly sok esetben rávittek az egyházközségekre. Tanítómestere papságra készült, nem törődött az iskolával, elhanyagolta a tanítást. A községben 70 vagy annál is több volt a tankötelesek száma, de az iskolába járók Szentmihály-naptól Szentgyörgy napig — mert az iskolai esztendő ennyiből állott — állandóan apadoztak. Az 1809—10. iskolai évben 4-re olvadt a szám. Ezt már nem lehetett tovább tűrni. Amúgy is, a mester el-pályázott.

A püspök Brassait hozta ajánlatba az E. K. Tanácsnak, miután betegségéből már kigyógyúlt. A püspök meg volt győződve és ki is fejezte, hogy „Az Eclesiának megbecsülhetetlen hasznára fog válni. Kicsoda ugyanis ma egész társaságunkban — írja Lázár István püspök — aki mind a belső mind a külső renden annyi volt tanítványát tudná elöszám_ 27 —