Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
Középiskolai tanár
KÖZÉPISKOLAI TANAB Az elemi s illetőleg népiskolai tanterv a magyar nyelvtan tanítását előírja és követeli. A második osztályos kis gyermek az iskolai év kezdetén meghallja ezt a nagyon rövid, de annál rettentőbb kérdést: Mi a mondat? Ez ellen Brassai szüntelenül és kérlelhetetlenül tiltakozik, mert hiszen a magyar gyermek jól tudja, mit, hogy kell mondani anélkül, hogy valaha meg tudná mondani mi a mondat. 1894-ben újból ki kél ellene, mert a Család és Iskolában egy tanító a mondat ismertetésére vállalkozott. „Megfontolta-e komolyan — kérdi Brassai — mily magas és messzi célt tűz itt ki mind maga, mind tanítványai elé.“ Brassai azt hiszi, nem fontolta meg, mert: a mondat fogalma oly nagy és nehéz tudománynak, az elméleti nyelvészetnek, vagyis nyelvbölcseletnek a záró köve, amely, hogy fel van-e téve, mind a mai napig, kétséges. Mert értelmezésében ama tudomány vezérférfiai sem értenek egyet. Mondat tudományos műszó, amely az apáinkról szállott hagyományos magyar közbeszédben és régiebb íróink munkáiban sincs meg. Csak rokon alakjában: moíidos-ismerték. A mondat szót, újabb korban, mondva csinálták a német Saztz magyarítása végett. Ezután kikel az ellen, hogy az elemi iskola második osztályában ismertessék, s azt kérdi az evangélium szavaival: avagy kicsoda az ember közületek, akitől ha kenyeret kér a fia, vájjon követ nyújt-e neki? Brassai ezt egyenlőnek tartja azzal a kisértménnyel, hogy a mondatot értelmezni akarja, „mert a mondat fogalma emészthetetlen kő a gyermek gyomrának.“ Minden gyermek ismeri és használja a mondatot, de fogalmi értelmezésével a tanítók sincsenek egyetértésben. Brassai „azt tanácsolja, sőt szivükre köti elemi tanítóinknak, hogy elvont (abstract, deductiv) fogalmakat se ne értelmezzenek, se chatecliizálással ismertetni ne akarjanak. Az csak idő és fáradság pazarlás, siker nélkül és oly fogalmaknak a népiskola falai közt egyáltalában nincs helyük. Itt csupán csak alkalmazott (concret, inductiv) fogalmakat, érzékelhető tények és dolgok és tények fogalmait lehet és kell egyik vagy másik, azaz acrometrikai vagy chatechizaló modorban megértetni és ismertetni. Minden esetben nélkülözhetetlen feliétel az, hogy a kiinduló pont a tanítvány előtt már ismeretes-131 — !)*
