Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)

Középiskolai tanár

ság lelkét. Két módon védekezett ellene. Nevelte a tanítókat. Igyekezett suggeralni beléjük azt a lelket, amely elevenít, amely gondolatot ébreszt és táplál.

Másik módja a veszély elkerültetésének, ha olyan a tankönyv szerkezete, amely lehetetlenné teszi a gyermeki lélek lenyügőzését.

Az 1843—44 tanévben már a Brassai tankönyveiből tanulnak Rethoricat (kézirat) Syntaxist (K. i.) A Kisdedek számvetése és a Számitó Socrates már megjelent nyomtatásban. A kis gyermekek számára a Vasárnapi Újságban megjelent tőle egy kedves, okos közlemény ily címen: Kálmánka ürismét tanul. Lenyomatta és az iskolában használatba vették. Az ásványtant utasításai szerint tanítják.

Tankönyveiben építi föl módszertani elveit. Először is hadat izén a napirenden levő katekizáló tanításnak. A tanító kérdezzen, de ne ő, hanem a tanuló feleljen. Csak a számtanban tűri meg a kérdéseket.. Itt szükség van rá, mert a tanulót megsegíti, hogy a tanító nélkül is logikusan, fokról-fokra haladjon előre a tárgyával. Kérdései olyanok, amelyekre a leggyengébb tanuló is meg tud felelni, ha annyi türelme van, hogy a kérdéseket rendre, jól megértesse s addig tovább ne ne menjen, míg a feleletet tisztán és határozottan meg nem tudja mondani.

Brassai szerint a tanítás és tanulás elve: soha egy szabályt is nem szabad tanítni vagy tanulni, míg az arra vezető gyakorlatokban tökéletesen nem otthonos a tanuló.

A tanulót lelke szárnyán akarja fölemelni a magasba, de nem úgy mint a sas a kolibrit, hanem mint a fecske a fiait. Úgy, hogy a tanuló is repüljön.

Brassai megtöri az utat, megnyitja a légáramot, hogy még a gyengébb is repülhessen, ha repülni akarata és némi tehetsége van.

Tankönyvei száma légió, de az egészet lelkének egységes áramja hatja át, irányítja, vezeti.

Minden tárgyat lélektani alapon tanít. A lélek gondolkozik, fölfogja, forgatja a gondolatot s azzal fölébreszti, munkára szólítja a rokon fogalmakat, hozzá csatlakozik s így megnőve lassan tudássá lesz.