Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
Középiskolai tanár
J\. tan uivj mindenik tankönyvével. A mai, sietve haladó, s éppen e miatt felületes korban unalmas eljárásnak tekintik, holott az alapos és tartós tudásnak most és mindörökké a Brassai módszertani alapelve lesz az egyedül jól működő kulcsa: keveset, jól és lassan. Mindig ismertről az ismeretlenre. Oly nagyra tartotta a módszeres tanítást, hogy gyakorlati tapasztalatait és elméletét a magyar Tud. Akadémia fóruma elébe vitte s két terjedelmes értekezésben gazdagította a magyar paedagogia irodalmát. Módszerével és mondatelméletével állandóan figyelteti a magyar közönséget, némely tudnivalókra, melyek nélkül a tudás, a gondolkozás és a tanítás hézagos és hibás lenne. Módszer nélkül sem az író, sem a tanító nem tudja elérni tudományos célját. Brassai a középiskolában csak azokat a tudományokat tartja tanítandóknak, amelyeket deductiv módon lehet és kell tanítni: a nyelveket és a mathezist. A többi tárgyak csak annyira kell fölhasználni, amennyire a két tárgycsoport keretében szükség van rájuk és könnyen beilleszthetők. Mert a középiskolának nem az a föladata, hogy a tanuló az ismeretek halmozót gyűjtse össze beemlézve, hanem hogy szellemi tehetségeit kifejlessze, gondolkozó tehetségét megizmosítsa, míveltsége alapját lerakja. Brassai a szolgai elsajátítás, a magolás ellen tiltakozik, de csak módjával: én csak a memorizáltatással való túlságos vagy helytelen élésre neheztelek, magára a dologra éppen nem. „Az emlékezetet a többieknek megfelelően szükséges gyakorolni, még pedig hatalmasan gyakorolni, mert az a hirhedt antagonismus az emlékező és ítélő tehetség között, merő sofia beszéd s az ítélet emlékezet nélkül csak olyan, mint a szakács rakott éléskamra, vagy piacz nélkül. Ez a dolog alanyias oldala.“ A tárgyias meg az, hogy légiója van a fogalmaknak, melyeket csak emlékezetünk által szerezhetünk meg. Nincs se inductio, se deductio, mely által én az elefánt fogalmára szert tehetnék. Emlékezetem veszi azt át, közvetlenül, vagy tolmács által, az is tartja meg és teszi sajátommá s ezt mondhatni — 121 —
