Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
Középiskolai tanár
KÖZÉPISKOLAI TAN AK csoportban csak magyarul tanuljanak s a nyelv szabályaival úgy ismerkedjenek meg, bogy a kövtekező csoportban, melyet psichologiának nevezett, a latin nyelvet gyökeresebben és állandóbb, kitérjedettébb ismerettel megtanulhassák, mint eddig hosszabb évfolyamok alatt lehetett. A harmadik csoportot elnevezi Philosophiai folyamatnak. Ez a terv a 8—18 éves ifjaknak a tudományos pályára alapos előkészítéséről gondoskodik. Minden azon fordúl meg, hogy a tanító tisztában van-e a föladattal és van-e ahoz megívántató kitartása. Ha csak arra igyekszik, hogy az óráit kijárja, hogy a tankönyveket eltanítsa, csak félig teljesíti kötelességét. Ellenben ha tárgyát és a célt átlátja, átérzi és azt a tanulóval is elsajátitattni kész, akkor az iskola megfelel feladatának. Háromszáz esztendős szokást és hagyományt nem lehet egy-két nap alatt kitörölni. Az, aki benne van azt hiszi, hogy nem is lehetne el nélküle. A latin iskola nem egy felekezeté, hanem az egész magyar nemzeté volt. Ez volt a tulajdonképpeni magyar nemzeti iskola azok szemében, akik benne éltek. A nemzet a törvényhozást latin nyelven gyakorolja. Azt szuggerálja magának, hogy ezzel a klasszikus ó-korhoz kapcsolódik. Brassait semmiféle hagyomány, vagy tekintély nem zavarja ki egyenes ösvényéből. Nyersen és élesen megmondja, amit igaznak tart: „megrögzött előítéletből nem engedtük, hogy a tanulók ajkai, máskép mint csak egy tölliik fel nem foghatott, holt idegen nyelv edényfalán át nyalogathassák a tudományos ismeretek mézét. Tantalusi állapotban tartottuk őket, mutattuk az eledelt és italt, melytől lelkek gyarapodnék, de nem engedtük hozzányúlni. Ideje már ezen visszás és az egész józan világ által nyilvánosan kárhoztatott cselekvés móddal felhagyni.“ Ilyen megokolással nyújtotta be javaslatát az iskola főhatóságához. Nem jól számított. Nem vette figyelembe, hogy a régi várfalak közé töltött törmelék lomha tömegében még az ágyú golyója is elsülyed. A zsinat 1840-ben szigorúan ragaszkodik a régi rendszerhez. De a szabálynál mindig erősebb volt a közszellem. Magyarországon a magyar nyelv életfája immár kezd terebélyesedni. A sajtó hatalma, ha béklyóba kötött lábon is, csak nö— 110 —
