Benczédi Gergely: Berde Mózsa életrajza (Budapest, 1901)
XI. Betegsége és halála
61 szent czélért küzdöttem, sokszor gúny és nevetség tárgya voltam, rongyosan jártam, magamtól minden élvezetet megvontam, csakhogy az elémbe tűzött nagy czélt megközelítsem; meg akartam mutatni, hogy szegény legény is hasznára lehet a társadalomnak, az emberiségnek, nemzetének erős akarattal. Isten megáldotta igyekezetemet, jutalmazta fáradságomat, egyházunk s ebben székely nemzetünk élvezni fogja sok gonddal ápolt munkám gyümölcsét. Adja Isten, hogy okosan és haszonnal élvezze!«1 Minden ember önmagát szereti legjobban. Berdét is önzőnek tartották, pedig ime ő az emberi szeretet mintaképe. Minden ember egy egész külön világot képez. Hogyan ismernék fel valakinek természetét életében, hiszen önmagunkat se ismerjük. Még sokat beszélt családi dolgokról, egyházi ügyekről, egyes szerepet vitt emberekről, melyek azonban ez idő szerint nem tartoznak a nagy közönség elé. Beszédét azzal végezte, hogy végrendeletét teljesítsük oly lelkiismeretességgel, mint a milyennel ő teljesítette feladatát. Különösen egyet sohase feledjenek — valának utolsó szavai — a mely gazda háztartását nem jövedelméhez mérsékelten rendezi be, az ideig-óráig vergődhetik, de a vége bukás lesz. Lehet képzelni, minő érzelmekkel hallgattam e kinyilatkoztatásokat. Megvallom, könyeim megeredtek, íme, egy ember, a ki végig futja egy hosszú élet terhes küzdelmeit; tudja, érzi, mindennap tapasztalja az emberek méltatlan bánásmódját, s mindez nem teríti el kitűzött czéljától, nem oltja ki lelkében az emberszeretet rejtett lángját, hanem nyitott sirja előtt állva, mint egy megváltó kiált fel: »Uram, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekednek«. A következő napra is magához rendelt, a mikor összes értékpapírjait, pénzintézeti könyveit vizsgáltuk 1 Ugyanezeket fejezi ki a Daniel G. úrhoz 1887. jan. 12-ről irt e sorokban is : »sokat küzdöttem, nyomorogtam és szenvedtem, — sokat dolgoztam éjjel és nappal egy eszme, egy gondolat által hajtva, mely a közjóban foglaltatik. E hajt ma is dologra ...«
