Benczédi Gergely: Berde Mózsa életrajza (Budapest, 1901)

XI. Betegsége és halála

62

meg és szedtük rendbe. Ezeket évek óta a vallásközönség vasszekrényében tartotta, egy záros kis pléh szekrényben, onnan vágta le a szelvényeket, vitegette el kamatbeirás végett a könyveket.1 E czélból vitte volt lakására 1891 október 1-én is az összes papírokat és könyveket, melyeket bekövetkezett betegsége miatt mostanig magánál is tartott kis Wertheim-szekrényében. Most arra kért, bogy ezeket is vigyem el s mint letétet tegyem helyökre.

1892 január 12-én megjelentem tehát Mózes András ellenőrrel s az összes értékeket darab- és számszerint leltárba véve, Ferencz József püspök ur jelenlétében a vasszekrénybe elhelyeztük, miután a leltár mindkét példányát mind a négyen aláírtuk, mely alkalommal a kis pléh szekrény lakatkulcsát is e sorok írójának átadta.1 2

Előérzete hamar valósággá lett. Január vége felé megdöbbenve kezdettük észre venni, hogy gondolkodása zavart kezd lenni. Egy rögeszméje az volt, hogy ő már nem tud dolgozni, tehát nem is eszik, mert a ki nem dolgozik, ne is egyék. Csak nehezen lehetett rávenni, hogy táplálékot vegyen magához, mire 20—30 krt adott naponként a házmesternek. Ez természetesen nem volt elég, azért az E. K. Tanács szóbeli meghatalmazásából, mint egyházunk pénztárnoka, titkon minden napra 1—1 frtot adtam a vallásközönség pénztárából. Érdekes volt aztán a házmesterné jó gazdasszonyságát dicsérő szavait hallani: »Ha olyan feleséget kaptam volna, — szokta mondani — mint a házmesterné, aki pár piczulából az egész napi kosztomat kiállja, meg lehet magam is megházasodtam volna«.

Kezdetben nagyon óvatos volt; bármily zavartan beszélt, ha idegen jelent meg, egyszerre mintha ketté-1 Minden pénzint. könyveit, értékpapírjait először 1870. márt. 20-án tette le saját pecsétje alatt megőrzés végett az egyház vasszekrényébe a Mikó Lőrincz pénztárnok keze alá.

2 Ez eljárásunkról az E. K. Tanácsnak jelentést tettünk, mely azt 166—1892. p. u. sz. alatt jóváhagyólag tudomásul vette s a letétet elfogadta.