Benczédi Gergely: Berde Mózsa életrajza (Budapest, 1901)
X. Végrendeletei
57 A »hálátlanság« is egyik sáriin emlegetett thémája volt, mely szerint már az első — az öröklő nemzedék — igen gyakran, de a második, harmadik bizonyosan a kegyeletnek már legkisebb jelét se mutatja. Úgy az örökség elpazarlására, mint a hálátlanságra valóban számos elriasztó példát tudott és szokott felhozni, melyeket egyenként elé is tudnék számlálni, de ily esetek — elég sajnos — előttünk is bőven állanak. E kettőben lelhető megfejtése annak az eljárásnak, melyet különben is távoli rokonaival szemben követett. A végrendelet többi, a közönség által kevésbbé érthető rendelkezésének is meg van a maga értelme és alapja. Főczélja mindig az volt, hogy a vallásközönség nevelőintézeteit kedvezőbb állapotra segitse. Előttünk három rendbeli végrendelése ismeretes. Az elsőnek, melyet 1865 augusztus 16-án irt Tereimben, csak fogalmazványa létezik; a második kelt Kolozsvárt 1881. évi mártczius 19-én. Ezt a vallásközönség vasszekrényébe hivatalosan helyezte el 1881 márczius 20-án a korábbit visszakérve.1 E mellé beadta Benczédi Gergely által február 7-én irt levéllel 1890 február 23-án a harmadikat, mely 1888 szeptember 10-én kelt Kolozsvárt. Mindeniket sajátkezűlég irta.2 E hármon kívül 1848 szeptember havában is irt volt, melyet Berde Áron öcscséhez tett le; később valószínűleg megsemmisítette. Alaphangja, vezéreszméje mindháromnak egy és ugyanaz, csak a részletek változnak. Noha írott adatom nincs, meg vagyok győződve, hogy midőn 1849 után ügyei intézését »minden eshetőségre« atyjára, Kelemen Benőre és Berde Áronra bízta, általános örökösévé akkor is az unitárius egyházat jelölte meg. Tudva van, hogy végrendeletét az oldalági rokonok perrel támadták meg. A felperesi sok indok között egy sem volt alaptalanabb, mint az, hogy Berde a mások rábeszélésére irta, sőt a készen elébe tett végrendeletet csak lemásolta. Idáig még nem ismertem embert, ki 1 Lásd 40—1881. E. K. Tanács közig. jkv. sz. a Lásd 28—1890. E. K. Tanács közig. jkv. sz.
