Benczédi Gergely: Berde Mózsa életrajza (Budapest, 1901)
X. Végrendeletei
56 ember« benyomását teszi, arra nézve legyen elég az »Igazságügyi orvosi tanács« szakszerű magas véleményére hivatkoznom, mely kimondja, hogy az 1888. évi szeptember 10-én kelt végrendelet, »úgy az igénybe vett ut megválasztásában, a kitűzött czél elérésére kifejtett körültekintése és előrelátása, az abban foglalt számos és bonyolult adat helyes csoportositása és körülirása (mint) a benne megnyilatkozó szellemi éberség, beható, mély gondolkozás és emberszerető fenkölt észjárás és szivbeli jóság annyira magukon hordják a tapasztalatokban gazdag bölcseség és a valóban nagy szellemek szerénységének bélyegét és annyira hián van a később fejlődött elmezavar tüneteinek, hogy a mondott végrendelet maga a legerősebb instrumentum annak bebizonyítására, hogy Berde Mózes a kérdéses időpontban világos öntudattal és teljes szellemi épségben végrendelkezett.« Ez, azt hiszem, elég fényes bizonyítványa annak is, hogy Berde Mózsa »okos ember« volt. Egyik legerősebben támadott oldala a végrendeletnek, hogy rokonairól akkora vagyon mellett igen gyengén emlékezett meg. Ez a megrovás kétségkívül igaz s száz ember közül 99 talán máskép rendelkezett volna. Midőn ezen eljárásának mentését czélzó okokat felhozom, nem a magam álláspontjáról szólok, hanem arról, a melyről ót általánosságban számtalanszor nyilatkozni hallottam. Az »ingyen örökséget« a rokonok megrontójának tartotta, »az ember csak azt becsüli meg, a mit maga keres, a más szerzeményét eltékozolhatónak hiszi.« — Innen magyarázható meg erős, haragos kifakadása egyik távoli székely rokona ellen, ki — állítása szerint — kevés búzáját csíki napszámosokkal csépeltette ki; és oly székely leányok ellen, kiket, a sarlót keszkenőbe göngyölítve s fejők felett esőernyőt tartva, látott aratóba menni. Erre mondotta »az én hagyatékomból nem fogtok urizálni«.1 1 »Én a számitó, okos, törhetetlen s a mellett becsületes munkásságot tartom a legbiztosabb örökségnek. Ha gyermekeim volnának, ezt óhaitanám leginkább örökségül hagyni,« ina Daniel G-hoz is 1876. márt. 18-ról.
