Benczédi Gergely: Berde Mózsa életrajza (Budapest, 1901)

X. Végrendeletei

tényeiből és elejtett nyilatkozataiból sejteni is csak nagy körvonalakban lehetett akaratát, tudni nem. így pl. az Augusztinovich végrendeletét s a b. Farkas Sándor és társai erre vonatkozó több versen lemásoltatott intézkedését és a Gecse - féle végrendeletet alaposan tanulmányozta, ezek egyes pontjait gyakran beszélgetésünk tárgyává tette. Ha vagyonáról volt szó, soha sem mulasztotta el kijelenteni, hogy semmi sem az övé, ö mindennek csak kezelője. Ha valaminek a megszerzését ajánlták, azzal mentegetőzött, hogy neki sok gyermeke van, azoknak gazdálkodnia kell.1 A székelyek iránti erős fajszeretete különösen nyilatkozott ezek kivándorlása miatti töprengéseiben, minek egyik legbiztosabb óvószerét a gyermekek tanulásába helyezte, felhozva indokul, hogy Erdély megyéinek és városainak értelmiségét, iparosságát s ezek utódaiban magyar lakosságainak túlnyomó részét mindig a székelyföld szolgáltatta.

Ilyen nyilatkozatai után, s vallásközönségünk minden ügyei iránt tanusitott buzgóságából és érdeklődéséből kiindulva, tagadhatatlanul mindnyájan szép reményeket fűztünk végrendeletéhez. De a valóság a legvérmesebb reményt is felülmúlta.

»Az okos embert három dologból lehet megismerni — mondta egy alkalommal — házasságából, barátja megválasztásából és végrendeletéből.«

Ő házasságot nem kötött s valljuk meg, veleszületett természeténél, szerzett és nem titkolt elveinél s maga elé tűzött czéljánál fogva, erre nem is lett volna illetékes; ez oldalról tehát okos vagy oktalan voltát nem vitathatjuk.

Barátai voltak: Y. Dániel Gábor, Hosszú József, Simó Károly, Szász Adám, Kővári László, Mikó Lőrincz, Kovácsi Antal és Pap Mózes tanárok, Kozma László és Ürmösi Samu.

Végrendeletét sok oldalról lehet kritizálni, de hogy a merőben érdektelen olvasóra egy valóban »okos

1 »Egyedül állok — Írja Dániel G.-nak is 1887. január 12-ről — ha segélyre lenne szükségem; és mégsem egyedül: mert van nekem nagy, népes érdek-családom, de ez csak vár.«