Benczédi Gergely: Berde Mózsa életrajza (Budapest, 1901)

Függelék

116

Az öreg ur künn sétált a szabadban, nagyon szívesen fogadott, kérdéseimre találóan felelt, többek között hogyléte felől kérdezősködve, monda, hogy ismert sérvéses baja folyton bántja; kérdém, nem parancsol valamit vagyonát, pénzeit illetőleg ; nem, mondá, pénzeim Benczédi öcsém kezei alatt jó helyt vannak, árendák pontosan folynak; kérdém, nem neheztel, ha olykor meglátogatom; nem, sőt nagyon fog örvendeni. — Kitűnő jó színben volt, csak beszélgetésünk végén mutatkozott zavartság nyilatkozatain; elbúcsúztunk, csaknem könnyeztem mikor elváltunk, érzékenyen megszoritá a kezemet s hirtelen elfordult, nem tudva visszatartani könnyeit.

Beszélgetésünk alatt egyik orvos folyton velünk volt, kit megkértem, hogyha még felmegyek, meglátogathassam az öreg urat, beleegyezésével távoztam. — Figyelmen kiviil nem hagyhatom, hogy a segédorvos eleinte szabadkozott látogatásunk ellen, mire átadtam az ajánló névjegyet, felvitte ezt Schwartzerhez s csak azután bocsáta az öreg úrhoz.

Már második látogatásom 1892. év deczember 28-án sokkal nehezebb volt, a felügyelő orvos éppen nem akart bebocsátani, egyedül voltam; súlyt fektetett arra, hogy én a gondnoksági ügyben kelt első bírói ítélet ellen beadott felebbezésemben bántóan nyilatkoztam; szerencsémre mindenre számítva, magammal vivém felebbezésem fogalmazványát, ezt megmutatám, s kértem, hogy olvassam fel magam, rossz írásom mián; nem, mohón utána kapva átvevé és olvasá, s megnyugvással mondá, hogy csalódott feltevésében.

Ezen látogatásomnak egy kis előzménye is volt, hire terjedt, hogy az öreg ur véghetetleniil neheztel reánk unitáriusokra, hogy mitsem teszünk kiszabadítása érdekében; elejtett szavai e hirt megerősítették.

Harmadik látogatásom 1893. junius 19-én volt. — Jenő fiammal látogattam meg; ez alkalommal könnyebben juték hozzá; díványra helyezett bundáján volt ledőlve, azonnal megismert, szívesen köszöntött, kérdém, ismeri fiamat — fiamra mutatva — hogyne, a maga