Benczédi Gergely: Berde Mózsa életrajza (Budapest, 1901)

Függelék

117 fia, ő gyűjtötte nekem kertjében a jóféle baraczkma­­gokat. Kérdeztem hogylétét, hideg van itt Josefstadtban, mondá, maguknál is ilyen van? azért használja a bun­dát, mondám; nem csak azért, hogy a moly meg ne egye; előhoztam, hogy a bányabükki birtokot megvet­tük, öröm sugározva mondá, jól tettük, tudja, hogy az ő pénzéből vettük meg, de jól van; kérdezé területét s az erdők milyenségét, aztán bánatosan mondá, hogy pénzeit elköltöttük, fogadkoztam becsületszavammal, hogy nem, sőt Bányabükköt sem abból vettük meg, mert erre fel nem szabadított, mi pedig nem élünk vissza bizalmával; bármint van, sebaj, majd kimegyek, kibőjtölöm s helyreállítom tőkéimet újra — mondá. Kérdezve a ladamosi tagosítást, vízaknai részek nekünk jutottak-e? Kérdezte a szováthi birtokát (én kezelem a sala-gálfalvi birtokot, ezt tudta, innen kép­zelődése) — pontosan fizetik az árendát ? Kérdezve Albert Dénest, hazajött-e Oláhországból? mindezen kérdéseire egy kevés tóditással úgy feleltem, hogy az öreg ur teljesen meg volt nyugodva, sőt a fel­ügyelő orvos is, ki megdicsért az öreg ur képzelődései­hez való alkalmazkodásomért. Szívélyesen elbúcsúztunk, köszönte látogatásomat. Többé nem láttam, mélyen emlékezetes marad előt­tem ezen háromszori vele való találkozásom s beszél­getésem, melyek bennem s reám, mindig azt a benyo­mást tették, hogy az öreg ur elméjében zavartság volt ugyan, de mindent jól tudott, ismerte helyzetét s ítéle­teit néha csak a képzelődés és nagyítás befolyásolta, mihez hozzájárult a nagy aggodalom vagyona felől. Meghalt 1893. szeptember 22-én éjjel, életének 78-ik évében. Molnár Sándor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom