Benczédi Gergely: Berde Mózsa életrajza (Budapest, 1901)

Függelék

115

dig emlékezetemben marad; úgy tetszett nekem, hogy nemes intentióit, lelki gyönyöreit általam kivánta az utókornak átadni. Vallásközönségünk iránt érzett nagy szeretete, ügyei iránt táplált érdeklődése, állapotán való segitni vágyás, már e birtok megvételében, annak jövedelmei kihasználása iránti törekvésében élénk kifejezést talált.

Ez alkalommal történt, hogy Ladamosra visszajőve, Albert Dénesnél már csak magunk lévén, kedélyes vacsora után együtt háltunk egy szobában, csaknem három órát tartó beszélgetésünk közben, szóba jött, hogy Albert Dénesnek Ígértem csemegeszőllő - fáimról magfákat a szőllőbe való dugványozásra, mire kifejezé óhaját, hogy maga is szeretne kapni s a tőlem s Albert Dénestől kapandókat huni birtokán levő szőllőjében eldugványozná, hogy legyen a diákoknak jó szőllőjük és boruk, melyből én is, mint első diák ihassam. Ekkor már sejteni véltem, mit végrendelete megvalósított.

Azon évi főtanácson adminisztrátori állásáról leköszönt s én választattam meg helyébe adminisztrátornak.

Lemondása után is rendkívül érdeklődött, hogy miként folynak a dolgok Alamoron; nem is mulasztottam soha az alkalmat közölni vele a történteket, melyek felett nem titkolá el örömét, ha kedvezők voltak, s atyailag adá tapasztalati tanácsait, hol szükségesnek tartotta.

b) Molnár Sándor látogatásai a dr. Schwartzer Ottó intézetében.

Az öreg urat háromszor látogattam meg a Schwartzer Ottó gyógyintézetében; időközökben és első látogatásom előtt folyton tudakozódtam hogyléte felől.

1892. junius 22-én mentem be először hozzá Derzsi Károlylyal; jól tudtam, hogy a látogatás nehézséggel jár, tehát ajánló jegyet szereztem Schwartzer Ottó egv jó emberétől s ezzel mentem be, nagyon jó volt a gondoskodás, mert enélkül aligha beszélhetek az öreg úrral.

8*