Négyszáz év 1568-1968. Emlékkönyv az Unitárius Egyház alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából (Kolozsvár, 1968)
Az Unitárius Egyház istentisztelete és szertartásai
könyv. Sajnos ezek csak óhajtások maradtak, az új, a mai unitárizmusnak megfelelő ágendáskönyv összeállítása a jövő feladatát képezi. 1. Az unitárius istentisztelet és szertartások célja Az Unitárius Egyház, mint az egyetemes keresztény egyháznak egy része, elismeri az istentisztelet és szertartások gyakorlásának a szükségességét, azonban a cél megjelölését illetően a többi felekezetektől eltér. Istentiszteletünk és szertársaink célját Jézus példájára két szélsőség között jelöljük ki: az egyik a szertartási formalizmus, mely a ceremóniáknak nagy szerepet biztosít, sőt az egész vallásos életet a szertartások (szentségek) gyakorlásában jelöli meg; a másik a túlzott racionalizmus, mely a legjelentékenyebb szertartásoknak sem tulajdonít fontosságot. A két szélsőség között állva azt valljuk, hogy a szertartás szükséges, de nem egyedüli és kizárólagos eszköze az üdvösségnek. A szertartások nem arra valók, hogy gépiesen közvetítsék az isteni kegyelmet és az ezzel összekötött üdvösséget, amint liturgiái szaknyelven mondjuk: nem opus operatum jellegűek. A szertartások nem csatornák, amelyeken át gépiesen közvetítődik Isten kegyelmi ereje, hanem amint káténk mondja: kötelességeinkre figyelmeztető eszközök, hogy általuk Jézus példája követésére és a jó cselekedetek gyakorlására buzduljunk. Mi unitáriusok az ún. értékkereszténység álláspontján vagyunk. Az ember szellemi és jellemi megváltoztatását tartjuk 92
