Négyszáz év 1568-1968. Emlékkönyv az Unitárius Egyház alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából (Kolozsvár, 1968)
Az Unitárius Egyház istentisztelete és szertartásai
század végén is a Dávid Ferenc által lefektetett liturgia volt érvényben. A szomorú emlékű 1638. évi dési egyezség őrzi azt az erőszakkal ellenünk hozott határozatot, mely szerint az unitáriusok Krisztus imádására és segítségül hívására köteleztetnek. Az 1671. évi kövendi zsinat megtiltja, hogy „az eklézsiákban babonáskodások gyakoroltassanak“. Az 1698. évi bölöni zsinat kötelezi a lengyel unitáriusokat, hogy „szertartásaikat igazítsák az erdélyiekhez”. Általában a 17. és 18. században több zsinat foglalkozik istentiszteleti és szertartási kérdésekkel. A felvilágosodás prédikátorai mint Molnos Dávid, Szász Mózes, Körmöczi János és mások, mintegy félszázadon át foglalkoznak liturgiánk reformjával és erélyesen követelik az új énekeskönyv megírását és közreadását. A Habsburgok elnyomó politikája azonban e nemes terv keresztülvitelét megakadályozta. Az 1857. évi Főtanács az ágendáskönyv összeállításával Székely Mózest bízza meg, aki három évvel később, 1860- ban be is nyújtja az unitárius ágendáskönyvet ezen a címen: „Az erdélyi unitária anyaszentegyház liturgiája, vagy istentisztelete és az ezzel kapcsolatos szertartások rendje és módja“. Sajnos ez a munka is csak kéziratban van meg. Kis szertartási könyvet állított össze később Kriza János püspök, mely tulajdonképpen a Székely Mózes-féle ágendáskönyvnek egy didaktikai változata. 1878-ban jelent meg Ferencz Józsefnek az ágendáskönyve „Egyházszertartási dolgozatok (Agenda)“ címen. Ugyancsak Ferencz Józef az „Unitárius kis tükör“ c. 1875-ben megjelent munkájában röviden ismertette az Unitárius Egyház istentiszteletét és szertartásait. Az utóbbi évtizedekben többek részéről fejeződött ki az óhaj, hogy istentiszteletünk és szertartásaink revideálás alá vétessenek, utána pedig adassék ki az új ágendás- 91
