Négyszáz év 1568-1968. Emlékkönyv az Unitárius Egyház alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából (Kolozsvár, 1968)
Az Unitárius Egyház hitelvei
nek, ennek megfelelően értékelendők. A család és az emberiség között az alsóbbkörü nem kerülhet a felsőbb fölé. Az értékelés állandó fokozódást mutat, míg az egyetemesig jut. íme az egyes és az egyetemes értékek az ezeket kitöltő közösségi tényezőkkel együtt! Unitárius életelvünk a bűnbeesés tanítása mellett az előre elrendelés tanát sem fogadja el. Az előre elrendelés eredetileg azt jelentette, hogy Isten némelyeket az üdvösségre, másokat az elkárhozásra teremtett, előre megfontolt szándékkal. Szerintünk Isten alkotásában megvan minden jóra való lehetőség, s törvényei, az élő világegyetem törvényei, minket optimistákat igazolnak. Isten világában megvan a lehetőség, a fejlődő életre. A mi feladatunk e lehetőségek és elvek szerint élni, és hivatásunkat megélni. Mi, akik élethivatásunkat a személyiséggé való fejlődésben látjuk, Istent magát is a mi isteni lelkűnkkel személynek fogjuk fel. Nemcsak azt kell mondanunk, hogy Isten személyes, hanem, hogy egyedül csak ő teljesen személyes1 . Ez a személyes Isten tökéletes s teremtménye: az ember, a haladó életben fejlődésre hivatott. A fejlődő életben be-' szélhetünk bűnről. Matineau Jakab azt tanítja: „Minden cselekedet, amely egy alsóbbrendű indító ok jelenléte esetén a magasabbrendűt követi, helyes; minden cselekedet, amely egy magasabbrendű indító ok esetén az alsóbbrendűt követi, helytelen, rossz.“ Sir Lodge Oliver szerint: „A bűn szándékos és akaratszerű cselekedete egy szabad ténykedőnek, aki látja a jobbat és a rosszabbat választja. S így jogtalan cselekedetet visz véghez magával és embertársaival szemben“. 1 Hall Alfred: Egy unitárius hitvilága: fordította Dr. Kiss Elek, 16 1. 87
