Négyszáz év 1568-1968. Emlékkönyv az Unitárius Egyház alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából (Kolozsvár, 1968)
Az Unitárius Egyház hitelvei
Az unitáriusok hisznek a megtérésben, de azt inkább életfolyamatnak tekintik, nem pedig egy pillanat művének. Egyszer megkérdezték Channing Vilmost : ,,Átment-e a megtérésen?: Erre ő így felelt: „Azt kell mondanom, nem, ha csak egész életemet nem úgy tekintem, mint megtérési folyamatot.” A fejlődés magába foglalja a tökéletlen voltot s így természetszerűen jelentkezik a rossz. „A rossz maga után vonja a magasabb életet“. ,, A rossz csak akkor kezdődik meg, amikor a létezés magasabb fordulatot vesz“. Üdvözülésünkről végeredményben Isten gondoskodik. Mi azt hisszük, hogy az üdvösség az életben a tökéletesség felé növekvő jellemben valósulhat meg. A legmagasztosabb ima az arravaló törekvés, hogy megismerjük Isten akaratát és erőt nyerjünk annak teljesítésére. Az ima tárgya nem az ,hogy az Istenben, hanem, hogy bennünk idézzen elő változást ama lelkiállapot megtalálására, amelyben befogadhatjuk a jó dolgokat, melyekkel ő minket felruház. A „Miatyánk“ magába foglalja a mi megbocsátásunkat embertársunkkal szemben s az Isten atyai megbocsátását is. Ez a legszebb és legtökéletesebb ima, az ember egyetemes imája, amelyet a közösség termelt ki évszázadok alatt és Jézus foglalt tökéletes egységbe. A mi Atyánk, az Isten, nemcsak alkotó, hanem gondviselő is. A jó pásztor életét adja nyájáért. Ilyen jó pásztornak mondhatjuk mi Jézust, aki kész volt a Golgotára menni. Nem menekült el, hanem legyőzte a halálfélelmet s bátran vitte keresztjét fel a Golgotára; mi unitáriusok méltán vagyunk keresztények éppen a kereszthordozás értékeléseképpen. Isten vezet az élet útain, a küzdelmek közepette, ahol a munkás és fejlődő világ értékei termelődnek ki s 88
