Négyszáz év 1568-1968. Emlékkönyv az Unitárius Egyház alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából (Kolozsvár, 1968)
Az Unitárius Egyház hitelvei
isteni alkotás, abban minden tényező szerves része az egyetemes világnak, s így közelebbről az emberiség is egységes, ahol a cél, a fejlődés útján az egyetemes testvériségre utal. Mindez elvi alapon következik az egy Isten fogalmából s így lényegileg hozzátartozik az Unitárius Egyház hitelveihez. A relativ és abszolutum öntudatom előtt logikai érvényességgel jelenik meg; közöttük nem a kölcsönösség, hanem az alkotó és alkotott viszonya áll fenn. Az alkotott hivatása, hogy megértse az alkotót és annak elvei, törvényei szerint járjon el és teljesítse akaratát. Az alkotó csak mindenható, tökéletes lehet s így az Isten csak egységes és egyetemes lehet, hogy az alkotott világ is céljában egységes és egyetemes lehessen. Az Isten fogalmára a logikai szükségszerűség vezetett el s az egy Isten alapelvéből elvszerűen következik mindenhatósága, tökéletessége, jósága, szeretete, jóakarata, igazságossága, különösen az ember hivatására való tekintettel: atyasága. Alkotott a mi relatív világegyetemünk, amely a maga egységében él és nyilatkozik meg. Az alkotott világegyetem egységes életet van hivatva megélni s így az atomtól a naprendszerekig minden kölcsönhatásban, szerves összefüggésben van egymással. Ennek az életnek az a célja és feladata, hogy alulról kezdve, felfelé haladjon s találkozzék az Alkotó fenkölt akaratával. Isten alkotott világában alapvető elvként a mindenség fejlődését tette feladattá, hogy így az alkotott közeledhessék Alkotója felé, aki mindenható és tökéletes. Az egyetemes életben minden alkotottnak (nevezzük jónak vagy rossznak) végeredményben az a feladata, hogy a fejlődést 82
