Négyszáz év 1568-1968. Emlékkönyv az Unitárius Egyház alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából (Kolozsvár, 1968)
Az Unitárius Egyház hitelvei
A hitelvvel szemben áll a dogma. Az általános kereszténység a bűnbeesés és az eredendő bűn dogmáján épül fel. Az Unitárius Egyházban Istent jónak, tökéletesnek, mindenhatónak, gondviselő Atyának fogták fel kezdettől fogva Jézus tanítása alapján, s így az unitáriusok saját akaratukból soha sem fogadták el az eredendő bűn dogmáját. Nem fogadták el az eredendő bűnből következő felfogást sem, miszerint a munka átok vagy büntetés. A munkát az emberre nézve Isten áldásának ismerték el. Általában megjegyezhetjük, hogy a különböző népeknél s közelebbről a hébereknél is megtalálható Istennel kapcsolatban az atya fogalom, de legkiválóbb módon Jézus tanításából fogható fel. Az atya fogalmát nem Jézus teremtette, hanem a vallásos közösség hozta létre. Az „atya“ először csak helyhez kötött, részleges és csak később vált egyetemessé. A mi Atyánk ilyen egyetemes Atya. A keresztények Niceában, Jézus után 325- ben, zsinati határozattal az Atya mellé Jézust (Krisztus) tették, mint Istennek Fiát és 381-ben Konstantinápolyban a szentlelket. Az egyetemes egységből háromságot csináltak, ami azután sok küzdelmet váltott ki a haladó emberi nemben. A fiú istensége és a szentlélek istensége tehát dogmaképpen jelentkezett. Ezt a dogmát sokan támogatták és támadták. Ilyen támadóként lépett fel az unitárizmus megalapítója Dávid Ferenc is, midőn kinyilatkoztatta, hogy Krisztus (Jézus) nem Isten, így nem imádandó és segítségül nem hívandó. Eszerint Isten csak az Atya, az egyetlen, egyetemes Isten, amint azt annak idején Jézus is vallotta, midőn a tökéletességgel kapcsolatban így szólt: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok is tökéletes“. (Mt 5:48). Az Isten egysége alapvető unitárius hitelv. Ebből következik, hogy a világegyetem is egységes egy, ami 6 — Négyszáz óv 1568—1968 81
