Négyszáz év 1568-1968. Emlékkönyv az Unitárius Egyház alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából (Kolozsvár, 1968)
Az Unitárius Egyház hitelvei
a legelső, illetőleg legrégibb unitárius egyház. Kezdettől fogva egyházunk különbséget tett a hitelv és a hittétel között. A hittétel, amit általában dogmának neveznek, főhatóságilag van megállapítva, következésképpen kizárólagos és minden hivő által követendő, szemben a hitelvvel, amelyet az emberi gondolkodás alapján bárki hozzáértő megállapíthat. A tudomány által is megállapított relatív világegyetem feltételezi és megköveteli, hogy a viszonylagos mellett legyen abszolutum is. Mi unitáriusok ezt az abszolutumot nevezzük Istennek s egyetemes emberi közösségünkön belül természetesen hívjuk őt Atyánknak, ennél megfelelőbb kifejezéssel őt nem is illethetnek. Az Atya az emberiségnek legátfogóbb fogalma, amint azt láthatjuk a Miatyánkban is, amely imát főképpen a héber vallásos közösség termelte ki részleteiben s alkotott egységgé az egyetemes emberi alapon álló Jézus, a názáreti próféta. Aristoteles óta a logika az emberi észnek, értelemnek a törvényszerűségével foglalkozott; a logikai alapelv nem az emberi szellem szüleménye volt, nem az ember alkotta és hozta létre, hanem készen kapta és fölfogta, csupán megértette a világegyetemből. Az azonosság elve pl. benne van a világ szellemiségében s ezt az emberi elme csak felismeri. Mai világunkban atomismeretünk tette lehetővé, hogy a világegyetemet logikai alkatában tudtuk felfogni, amely alkat megismerésére képes az ember logikai gondolkozásával, mert szellemileg úgy van formálva. Ebben az objektív és egyetemes logikában, a re lativ és az abszolút a kiindulópont, az alap, s ez alapelv szerint az azonosság elve többé nem a levegőben lóg, hanem az egyetemes világegyetemnek első, objektiv lo gikai alapelve. 79
