Négyszáz év 1568-1968. Emlékkönyv az Unitárius Egyház alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából (Kolozsvár, 1968)

Négyszáz év

badság feltételnélküli elismeréséhez vezetett úgy, ahogy az ma szocialista hazánk alkotmányában írva van.

*

Szent örömérzésre gyűl, Isten, e ház népe. Emlékünkbe felvonul mult időknek képe.

Ezt írta a zsoltárköltő Kriza János püspök az egyházalapítás 300-ik évfordulója alkalmából. A 400-ik évforduló ismét alkalmul szolgál arra, hogy Egyházunk múlt-' jával számot vessünk, és ahhoz mérjük az előttünk álló feladatot.

Akár az unitárius hitet vallja valaki, akár nem, akár rokonszenvvel kíséri egyházunk tevékenységét, akár közönnyel, el kell ismernie, hogy az unitárius hit sajátos színt jelentett hazánk történetében. Ez a szín azért is volt sajátos és a többivel fel nem cserélhető, mert az unitárius hitelvek a többi vallástól eltérően, nem külföldről hatoltak be, hanem itt születtek a XVI. század sajátos körülményei között, ahol ma Románia Szocialista Köztársaságban élünk.

Az unitárius hitrendszer akkor megrögzött dogmákkal és osztály elő jogokkal szemben jelentett kihívást, össze is fogott ellene a János Zsigmond

fejedelem

halála után ismét uralomra jutó reakció. Dávid Ferencet egyik ellenfele meg akarta köveztetni, a másik máglyahalálra ajánlotta a fejedelemnek. Csak az életfogytiglani börtön váltotta meg az unitáriusok első püspökét Déva várában a további szenvedésektől.

Dávid Ferenc öröksége üldözött követőinek arra a maroknyi csoportjára szállt, amelyet hol ellenreformáció, hol szombatosság címén akart felszámolni a változó politikai hatalom.

12