Négyszáz év 1568-1968. Emlékkönyv az Unitárius Egyház alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából (Kolozsvár, 1968)
Négyszáz év
Az unitáriusok első nagy nemzedékét, az írásaiban ma is élő Heltai Gáspárt, Enyedi Györgyöt, akik Coresi mes-' terrel egy időben döngették a hűbéri rendszer kapuit, jó adminisztrátorok és iskolaszervezők, józan egyezkedők, Blandrata követői, váltották fel. Minden igyekezetük arra irányult, hogy a templom és iskolafoglalások, a katonasággal végzett hittérítés idején mentsék, ami menthető. Csak a felvilágosodás és a polgárosodás nyújtott lehetőséget az unitárizmus másodvirágzására. A hitelvek rendszerezése, az egyházszervezet demokratizálása Szentábrahámi Lombárd Mihály püspök nevéhez fűződik, az anyagi alap megteremtése a Suki Lászlók, az Augusztinovics Pálok, a világi elem érdeme, amely a gondnoki tisztségek létesítésével beépül az egyházszervezetbe és világi nézetet ad annak. A reformkorban az unitáriusok a polgári átalakulás élén járnak: Körmöczi János, a későbbi püspök, köztársasági röpiratot fordít, Szentiványi Mihály a népet viszi be a költészetbe, Bölöni Farkas Sándor a demokra-' tikus eszméket hozza magával Északamerikából, ahol az ottani unitáriusokkal is kapcsolatot teremt. Amikor a szabadság jogokat eltiporják, az unitáriusokat is üldözőbe veszik: az abszolutizmus alatt a bécsi kormány megtagadja a püspökválasztási jogot. Kilenc évig betöltetlenül áll a püspöki hivatal. De nem szünetel a prédikáció és az ének. A kilenc éves ex-lex állapot előtt is, után is költő ül Dávid Ferenc székében: aranyosrákosi Székely Sándor eposzt ír, Kriza János a székely népköltészet vadrózsáit köti csokorba. A dualizmus kora egyházunk életében a matuzsálemi kort megért Ferencz József több mint félévszázados püspökségével esett egybe. Most ismét a konszolidáció erői kerülnek előtérbe. Templomok és iskolák épülnek, a 13
