Szabó Árpád (szerk.): Négyszáznegyven év 1568-2008. Az Unitárius Egyház alapításának négyszáznegyvenedik évfordulóján (Kolozsvár, 2008)

dr. Kovács Sándor: Az erdélyi unitarizmus történeti vázlata

nek békés elintézését, a négy bevett felekezet tagjaiból álló bizottságra hagyta. A tárgyalások meghiúsultak, a császár pótdiplomájában vallásfelekezete javára döntött, így az unitáriusoknak 1693-ban át kellett adni a lelkészképzést szolgáló óvári iskolát. A város és az eklézsia közös erőfeszítése nyomán, Kolozsvár piacterén, a plébánia szomszédságában levő épületben kezdte meg huszonöt évre terjedő működését a régi/új főiskola. Az ellenreformáció térhódítását egy ideig fékezte a kuruc szabadságharc, de a szatmári békekötés után (1711) a katolikus szupremácia akadálytalanul érvényesülhetett. Az unitáriusok III. Károly és Mária Terézia uralkodása alatt, a hivatalviselés korlátozása következtében, a közélet perifériájára szorultak. A katonai hatalomnak engedelmeskedve kénytelenek voltak 1716. március 30-án átadni a kolozsvári nagytemplomot a hozzátartozó javakkal együtt. 1718-ban hasonló sorsra jutott a főtéri iskola,37 de erőszakkal foglalták el ebben az időben a következő egyházközségek templomait: Torda (1721), Sepsiszentiván és Laborfalva (1725), Szőkefalva (1745), Szentháromság (1764), Sínfalva (1772), Abrudbánya (1778), Bordos (1779) és Sepsiköröspatak (1781).

Az ellenreformáció túlkapásait az unitáriusok, a reformátusokhoz hasonlóan, a világi elem bevonásával próbálták ellensúlyozni. 1718-ban a kolozsvári országgyűlés unitárius tagjai a főiskola és az egyház védelméért néhány fontos határozatot hoztak: a főiskola fenntartását a vagyonától megfosztott kolozsvári egyházközségtől az egyetemes egyház vette át. A tanárok fizetését és a diákok segélyezését az egyházközségek gyűjtéséből és a patrónusok adományaiból fedezték. (Ez azonban legtöbbször nem biztosította a szükségleteket.) Az egyházkormányzat hatékonyabbá tételéért a püspök és az esperesek mellé főgondnokokat választottak,38 később pedig a zsinat mellett megszervezték az egyházi és világi képviselőkből álló Supremum Consistoriumot.39

A rekatolizálási akciók következtében az unitárius egyházközségek és hívek száma drasztikusan csökkent. Egy 1766-ban készült összeírás tanúsága szerint a felekezet 28 647 lelket számlált.

in