Szabó Árpád (szerk.): Négyszáznegyven év 1568-2008. Az Unitárius Egyház alapításának négyszáznegyvenedik évfordulóján (Kolozsvár, 2008)
dr. Kovács Sándor: Az erdélyi unitarizmus történeti vázlata
pártot szervezett magának, ellehetetlenítette Beke Kolozsvárra költözését majd Rákóczi fejedelemnél újítás címen vádat emelt egyháza ellen.30 Péchi Simon ebben az időben állt a szombatos mozgalom élére. Missziója során a szombatos közösségek jelentős befolyásra tettek szert. I. Rákóczi György Ravius vádját kihasználva a szombatosság ürügyén az unitáriusokat hitvallásuk beterjesztésére szólította fel. A püspök a konzisztóriummal egyetértésben az 1579-ben aláírt Biandrata-Hunyadi-féle consensust terjesztette az unitáriusok és a zsidózók ügyében ítélkező dési országgyűlés elé. Az 1638. július 1-re összehívott gyűlésre megidézték az unitáriusok vezetőit is. A tárgyalások során az innováció vádját nem mondták ki az unitáriusokra, de egy olyan megállapodást kényszerítettek rájuk, amely látszólag korábbi hitelveik feladását, illetve a dogmatikai egységesülését jelentette. Csak látszólagos egységesülésről beszélhetünk, mert az újabban megvizsgált, a 17. századból származó kéziratok arra engednek következtetni, hogy felekezeten belül a dési komplanációt követően is megmaradt a dogmatikai sokszínűség.31 Az egyezség értelmében az unitáriusokat arra kötelezték, hogy: „Az Úr Jézus Krisztusnak az Atya Istentől adott istenségét vallani, igaz Istennek hirdetni kell, és imádni, segítségül hívni, segítséget tőle kérni. (...) A kisdedek, gyermekek Atyának, Fiúnak és Szentiéleknek nevében kereszteltessenek meg."32 A dési complanáció a hagyományos unitárius egyháztörténetírás megállapításaival ellentétben nem akadályozta meg az unitárius hitelvek fejlődését.33 Igaz ugyan, hogy a cenzúra miatt unitárius munkákat, a katekizmus és az énekeskönyv kivételével, nem lehetett kinyomtatni, de a kéziratban terjedő művek - conciók, imádságos könyvek, katekizmusok - újabb vizsgálata az unitáriusok dogmatikai útkeresésről tanúskodnak. Az egyezséget követő évtizedekben, a kéziratban terjesztett teológiai művek közül ki kell emelnünk Árkosi Tegző Benedek imádságos könyvét. Az eruditus szerző elmélkedései, az Atyáról, Fiúról és Szentiélekről írott 109
