Szabó Árpád (szerk.): Négyszáznegyven év 1568-2008. Az Unitárius Egyház alapításának négyszáznegyvenedik évfordulóján (Kolozsvár, 2008)
dr. Kovács Sándor: Az erdélyi unitarizmus történeti vázlata
hezíti. Az 1956-os magyar forradalom után a Románián is végigsöprő megtorlási hullám unitárius áldozatainak történetét csak most kezdték el monografikus formában feldolgozni, ezért az áldozatok nevének felsorolásán túl nem vállalkozhattunk semmiféle helyzetismertetésre. A hírhedt „szekuritáté" besúgó hálózatának unitárius kollaboránsait egyelőre nem ismerjük, sejtéseinket igazoló dokumentumok hiányában, nem tartottuk ildomosnak megfogalmazni. A kommunista diktatúra alatti egyházi élet tárgyilagos feltárása a következő évtizedek egyháztörténész nemzedékének feladata lesz. Dávid Ferenc (15207-1579) élete és reformátori munkássága A reformáció radikális ágaként kialakult unitárius felekezet Dávid Ferencet tekinti alapítójának. A kolozsvári születésű, szász nemzetiségű David Hertel édesapja keresztneve után nevezte magát Franciscus Davidisnek, azaz Dávid Ferencnek.8 A jómódú varga, ill. tímármester három fia közül Dávidot iskoláztatta, ez valószínűleg Kolozsvárott kezdődött, de hogy hol folytatódott, csak bizonytalan adatok állnak rendelkezésünkre. Feltehetőleg Gyulafehérvárott, a káptalani iskolában is tanult, és talán őt azonosíthatjuk azzal a Franciscus Colosvariusszal, akit 1545-ben matrikuláltak Brassóban.9 Nem tudjuk, mennyit tartózkodott a koronás városban, mert még ugyanazon évben a wittenbergi egyetemen folytatta tanulmányait. 1545-1550 között egy esztendeig az Odera melletti frankfurti egyetemen tanult. Hazatérése után, immár a reformáció híveként, a kor gyakorlatának megfelelően iskolamesteri és prédikátori feladatokat látott el, 1551-ben Besztercén, 1552-ben Petresen, majd az esztendő végétől szülővárosában. Tekintélyének súlyát igazolja az, hogy 1555-ben a kolozsvári szászok plébánossá választották.10 Az 1550-es évek második felében egy sor latin nyelvű traktátusban védelmezte a lutheránus álláspontot Francesco Stancaro (1501-1574) krisztológiájával szemben, ennek elismeréséül 1557- ben az erdélyi magyar protestánsok püspökévé választották. 101
