Ferencz József: Unitárius kis tükör. Az Unitárius Egyház történelme, hitelvei, szertartásai és alkotmánya (Kolozsvár, 1930)

I. Történeti rész

nek a református egyházba visszatérni. Ezen fejedelmi javaslat ellen az unitáriusok nevében Koncz Boldizsár erélyesen tiltakozott az országgyűlésen. A rendek nem is fogadták el a fejedelmi javaslatot. De azért a fejedelem a régi törvények alapján a szombatosság főfészkeiben vizsgálatot tartott s sok szombatost perbe fogtak. Ezúttal is a „major pars“ címén elfoglalták az unitáriusok nagyteremii templomát s néhány unitárius községben református egyházközség alakult.

Koncz Boldizsárt a fejedelem az 1670-ik évi gyulafehérvári országgyűlésen felszólította, hogy a dézsi egyezség értelmében írják meg az unitáriusok kátéjukat s azt mutassák be. Az unitáriusok elhatározták, hogy a Koncz Boldizsár által írott s kéziratban használt kátét terjesztik be, mint hitvallásukat. Ez a káté különös hangsúllyal emeli ki, hogy az unitáriusok hitvallása az evangélium alapján áll s sem többet, sem kevesebbet nem hisznek, mint amit az újszövetség tanít. A kátét kövendi Nagy Mihály háromszékköri esperes nyújtotta be a fejedelemnek megvizsgálás céljából, avval a kéréssel, hogy kinyomatása engedtessék meg. Az orthodox cenzúra avval az általános megjegyzéssel utasította el a kérést, hogy „többet kellene ahoz adni, a dologhoz mélyebben nyúlni, ha ki kellene nyomtatni“. így ez a káté is kéziratban maradt s csak 1698-ban lehetett kinyomatni, amikor az unitáriusoknak sikerült egy Lengyelországból ide szakadt özvegy asszony segítségével nyomdát állítani. Azóta öti kidásf ért. Az utolsói 1854-ből való. Ugyancsak írt, Koncz Boldizsár még imádságokat, de azokat is csak 1695-ben lehetett kinyomatni.

Részint a nyomda hiánya, részint a szigorú cenzúra miatt szintén kéziratban maradtak árkosi Géléi Benedeknek imádságai és vallásos elmélkedései, melyek a legutóbbi időig kedvelt olvasmányai voltak a híveknek. Baumgarten Bálint Lengyelországból behivott főpap is írt egy latin nyelvű kátét, ami szintén kéziratban maradt. Valamint azon apológiái művek is, amelyeket kiválóbb embereink a meg-megújuló református támadások ellen írtak.

Koncz Boldizsár halála után szentiványi Markos Dániel (1684—1689), Bedö Pál (1689—1690) és kövendi Nagy Mihály (1691—1692) következtek a püspöki székben. Az ők püspökségük alatt nagyobb megpróbáltatások nem érték az egyházat. Egy kis szünet állott be a múlt sebeinek behegesztésére és erőgyűjtésre a jövendő megpróbáltatásokhoz.

71