Ferencz József: Unitárius kis tükör. Az Unitárius Egyház történelme, hitelvei, szertartásai és alkotmánya (Kolozsvár, 1930)

I. Történeti rész

abba az életfolyamatba, amely a Jézus példája nyomán a tökéletesség felé vezet: akkor már részese lett a halhatatlanságnak. A test csak ideiglenes porhajlék. Annak elmúlása után is a lélek tovább halad azon az úton, amelyet Isten számára kijelöl. A siron túli élet titkaiba földi szemekkel be nem tekinthetünk. De eszünk, szívünk és lelkiismeretünk azt súgja, hogy az méltó folytatása lehet a földi életnek. Aki a felsőbbrendű isteni törvényeknek hódolva futotta földi pályáját, annak éléete a siron túl is a folytonos haladás lesz a tökéletesség és boldogság felé.

6. A keresztény egyházról és hivatásáról. Azok, akik Jézust tartják Mesterüknek s életeszményüket az ő tanításai alapján alakították ki, akik a Jézus evangéliumának vezérfénye mellett keresik földi boldogságukat és meny■yei üdvösségüket: alkotják a keresztény anyaszentegyházat. A keresztény anyaszentegyház célja a jézusi elvek és igazságok útján a vallásos és erkölcsös élet ápolása vagy más szóval: Isten országának megvalósítása. A keresztény anyaszentegyháznak két főalakja van, ú. m. a katolikus és protestáns egyház. Mind a kettő kebelén vannak különböző keresztény vallásfelekezetek, amelyek Jézus tanításait különbözőképpen fogják fel s ehhez képest a vallásos szertartásokat is különbözőképpen gyakorolják. De mindenik célja közös: Istenországa. Az unitárius egyház a protestántizmus egyik hajtása. Főtörekvése az, hogy a jézusi elveket a maguk eredeti tisztaságában keresse meg s úgy vigye át azokat az életbe. Hitrendszerében, alkotmányában egyaránt nagy súlyt helyez a hívek egyéni szabadságára és lelkiismeretére, mert azt vallja,, hogy csak az lehet Jézus igazi egyháza, amely „élőkövekből“ van felépítve. Nem az üres külsőségekben keresi Istenországát, hanem az élő hitben és a jócselekedetek gyakorlásában,

Ezek rövidbe foglalva az unitárius egyház főbb hitelvei, amelyek csak halvány másolatai annak az élő szellemnek, amely ezt az egyházat minden időben eltoltötte. Nem is tulajdonít magának ez az egyház csalhatatlanságot. Nem állítja, hogy a célt mindenekben elérte volna, »őt, naponkint igyekszik, hogy azt megközelítse. Az unitárius ember, amidőn vallja a saját hitét s szereti a saját egyházát: ugyanakkor megértő türelemmel van más •gyházak és vallások iránt, mert nagy alapítójával együtt, vallja, hogy „a hit Isten ajándéka“.

122