Ferencz József: Unitárius kis tükör. Az Unitárius Egyház történelme, hitelvei, szertartásai és alkotmánya (Kolozsvár, 1930)
I. Történeti rész
ságröl; s ez vezette Jézust, akinek az írások szerint „mértékfelett adatott volt“. Ma is ez teszi az embert igazi emberré, hogy szeresse a szépet, keresse az igazságot, szolgálja a legszentebb eszményeket s építse Istennek országát. Ez a mi életünk ereje, mely a jó és rossz közötti belső tusákban a jó győzelmét sietteti; mely a bánat és csalódás óráiban megvigasztal; a tépelődés és töprengés pillanataiban lendületet ad lelkűnknek s bátor elhatározásra indítja azt; a nehéz feladatok és súlyos próbák idején ihletet kölcsönöz, hogy nyomában nagy cselekedetek szülessenek. 4. Az emberről. Az ember az Istennek legnemesebb teremtménye. Testére nézve por, de isteni szikrát hordoz kebelében. Vagy az írások szerint: „Isten a maga képére és hasonlatosságára formálta“. Ez az isteni szikra az ő nagyságának alapja és biztosítéka. Születésénél fogva van benne jóra és rosszra való hajlandóság. De amiként a jóra való hajlandóság magában véve még nem erény, úgy a rosszra való hajlamot sem lehet bűnnek nevezni. Az ember erényes vagy bűnös volta egyedül tőle függ; mert egyiket sem lehet örökölni. Eredeti bűn nincs. Mindenki önmagának áll vagy esik. Ezért mindenkit csak a saját cselekedeteiért lehet felelősségre vonni. De ezt a felelősséget senki el nem kerülheti; mert van szabadakarat* amivel együtt jár a felelősség. Istennek nincsenek kiválasztott gyermekei; mert mindenki egyformán kedve« előtte. Csak a bűnt bünteti; de még a bűnös emberrel szemben is atyai kegyelmét gyakorolja. Ez a kegyelem nem akkora, hogy csupán ez biztosítaná üdvösségünket. A saját igyekezete és akarata elelnére senki nem juthat a mennyországba. Az emberi akarat és az isteni kegyelem együttesen készíti elő az üdvösséget. A mi mennyei Atyánk bizonyos talentumokat bizott reánk. Attól függ üdvünk és boldogságunk, hogy a reánk bizott talentumokkal miképpen sáfárkodtunk. Isten előtt az erény nem maradhat jutalom s a bűn büntetés nélkül. 5. A halhatatlanság. Isten szép világa örök életű. A szemeink előtt lejátszódó folytonos változások a halhatatlan életnek örökös körforgásai. Ami elmúlni látszik, az csak új alakot cserél, hogy új ormájában tovább élje diadalmas életét. Csak az lesz semmivé, ami káros és rossz, ami önmagában hordja romlásának csiráit. Az emberi lélek isteni szikra bennünk, amelynek siron innen és siroa túl csak egy élete van. Amikor ez a lélek belekapcsolódik 121
