Mikó Lőrincz, bölöni: Az erdélyi unitárius vallásközönség igazgatási rendszere (Budapest, 1931)

Bevezetés

-11

ténység« «lso századában háromszor kívánt arra visszatérni- elSSetír már maga szt,István, .másodszor I.András, harmadszor I.Béla uralkodása alatt, de a fegyver mindháromszor annyira megértette vele ebbeli tévelygését, hogy a keresztény vallás igazságaitól többé eltávozni nem kívánt, hanem állhatatosan megmaradt a rom.catholica vallásban történelme második korszaka végéig.

5«§. A reformétló.

Szomorú dolog, hogy a legjobb intézetek is ártalmasakká válhatnak az emberek kezei közt.

Jézus tana magasztus egyszerűségében a legboldogitóbb volna az emberiségre nézve, de minek utána a vallást a világi hatalom politikája eszközévé aljasitetta, s ez által az egyházi hatalmat maga fölébe emelte, s minek utána ezen viszonynál fogva a Hierarchia a lelkiismeret és világi vagyon önkényes uraivá válván, nemcsak koronákat* és országokat osztogatott, hanem a vallás vigasztalásait is árucikké tetté, nem csuda, ha ezen visszaéléseken méltatlanságra fakadva, reformot -óhajtott mindenki, kiben a természeti ész csak némi szikrája is megéledett.

Ezen óhajtás hovatovább közönségesebbé kezdett lenni elannyira, hogy a pisai, konstanczi és baseli concillumokon is hatalmas szózatok emelkedtek az egyházi hatalom visszaélései ellen és az egyházi igazgatás reformja érdekében, de a római szék ell&rtazegulése miatt semmit sem lehetvén kivinni, 1517-ben előállott Luther, megragadté .fiz ideák hatalmát, mely minden hatalomnál erősebb és kivitte a Reformatio nagy munkáját annak tanúsítására, hogy a hatalommal való visszaélés vesztére szolgál magának a hatalomnak is, s minden hatalom me^y az idő józan szellemének makacsul ellenszegül, ingatag' alapon