Tóth György: Az Unitárius Egyház Alkotmányának vázlatos jogtörténeti kifejlődése - A"Keresztény Magvető"füzetei 10. (Kolozsvár, 1933)

Ebben az időtájban (1568—1626)1 az unitárius egyházközségi élet teljesen a gazdasági községek és városok keretében volt állapotok szerint mozgott. A helyi (egyházközségi) autonómia hosszú időn át a lelkiismeretszabadság kivívásának és diadalmas érvényesülésének árnyékában lappangott. 2

A protestáns egyházalkotmányok elvi alapja: a presbyteri rendszer ebben a korban megvalósuláshoz nem juthatott.

A világi elem befolyása az egyházközségben a papválasztásban és a patronusságban nyilvánult meg.

A vallási elvek formulázása és az egyházi élet szervezése a zsinatokon a papság kezében volt.

A hitvitázó zsinatokon a világi elemet az udvar és a nemesek képviselték. Épen ezért különös gond lesz fordítandó annak szabatos kiderítésére, hogy az unitárius egyházban a zsinat, mint a papok gyűlése, mikor vesztette el ezt a kizárólagos papi testületi jellegét.3

Ezeknek a vázlatos nézőpontoknak a figyelembe vétele mellett érthető, ha a Valentinus Radeci püspök által 1626-ban törvényerőre juttatott Dísciplína Ecclesiastica az egyházközségi és egyházköri szervezetről egyáltalán semmi rendelkezést nem tartalmaz. 4

1 A szervezeti kialakulás korszaka.

2 Egyházunkra nézve nagyon érdekes szempontokat tartalmaz az „egyházközségek vizsgálata alkalmával követendő rend‘‘-röl 1614-ben kiadott utasítás.

A 2. pont szerint : a pap üdvözlése után az illető község falusbirája az esküdt-polgárokkal és egyházfiakkal egyetemben a papi házhoz hivatnak . . . hogy ... a templomban gyűljenek egybe, hogy ott őket üdvözöljék, amit fölötte szükségesnek tartanak.

3 Az 1718. évbeli közismert szervezeti átalakulást megelőző vizsgálódásokra célzok, mert a Supremum Consistorium létesítésével kapcsolatos adatok erre utalnak.

4 A részek címei: Partícula prima (általános tanításokat tartalmaz). De officio superintendentis. De officio consistorii. De officio seniorum. De officio diaconorum. De officio ordinandorum. De officio omnium in genere, qúi ministerio funguntur.

Particula secunda et terlia.

A bevezetés szerint az Egyházi rendtartás három dologból áll: I. Az egyesek kötelességeinek felsorolásából. II. A tévedéseknek és hibáknak előbb magán, majd nyilvános vádolásából. III. Végül azoknak a kitagadásából, vagy kiközösitéséből, akik komoly megbánással, megjavulni semmikép sem akarnak’

— 11 —