Tóth György: Az Unitárius Egyház Alkotmányának vázlatos jogtörténeti kifejlődése - A"Keresztény Magvető"füzetei 10. (Kolozsvár, 1933)
A rendtartás a püspök, az esperesek és a papok kötelességeinek meghatározására fekteti a fősulyt és az 1579-ben szervezett consistorium kötelességét írja körül. Ez a tanács határoz a zsinat összehivásáról is a püspökkel együtt. Az 1626. évi rendtartás 1694 évig teljes egészében érvényben volt, azonban a zsinat az eseti törvényhozással igyekezett a hiányzó szabályokat pótolni.1 Az 1568—1626—1694. évekre vonatkozó egyházalkotmányunk megvilágításánál nem hagyhatom figyelmen kívül a holland Coccejus-féle mozgalom erdélyrészi hatását.2 A németországi lutheránus egyházban a legfőbb kormányzóhatalom a fejedelem kezébe került, aki a kormányzást consistoriuma utján gyakorolta. Ez a consistorialis rendszer néhol a presbyteri szervezet elemeivel vegyittetett. Ez az erdélyi protestáns alkotmányok kifejlődése szempontjából jól megjegyzendő, mert Erdélyben is ez az irányzat érvényesült, de azzal a megszorítással, hogy az egyházkormányzói hatalom nem ment át a fejedelemre. A fejedelem nem volt a püspöki kormányzói hatalom letéteményese. A különböző hitfelekezethez tartozó fejedelmek a saját egyházukban is csak legfőbb pátronusként szerepelnek. Az erdélyi protestáns egyházalkotmányok szempontjából e korban jellegzetes volt a Marosvásárhelyt 1661. évi április havában tartott református zsinatnak az a határozata, hogy: „egy-A Discip. Eccl.-hoz 1629-ben egy részletes utasítás adatott ki : Szükséges tanítások az 1626. évi Egyházi Rendtartáshoz. Ma úgy mondanók : végrehajtási utasitás. Egytől tizenöt részben különösen a hitelvi dolgokkal foglalkozik. A református egyházban szintén 1926-ban keletkeztek a Komjáti canonok, amelyek a Duna mellékén- a Dunán-tul voltak elterjedve. A tolnai Dali-féle puritán-presbyterialis mozgalom váltotta ki az 1646. évi szatmárnémeti zsinatot, amelynek canon-jaí a Géléi Katona István feldolgozásában váltak kötelezővé. Ezek a canonok a Tiszán-inneni és Tiszán-tuli egyházkerületben és Erdélyben voltak elterjedve. Ez a két rendszer később is mutat eltérő intézkedéseket. 1 Az 1661. évi deésfalvi zsinat határozata szerint az : „Ecclesiastica Disciplínat minden papnak és mesternek meg kell szereznie és tartoznak azt tanulmányozni és aszerint élni“. E határozat nem véletlenül esett össze a reformátusok 1661. évi marosvásárhelyi zsinatának állásfoglalásával, hanem az együttélő protestáns egyházak irányitó szellemét fejezik ki ez egyidejű állásfoglalások. 2 L. Zoványi F.: A coccajanísmus története. (Budapest. 1890.) — 12 —
