Tóth György (szerk.): Az Unitárius Egyház rendszabályai 1626-1850 - Az Unitárius Egyház törvényeinek gyűjteménye 3. (Kolozsvár, 1922)
I. Könyv
40 Tizennegyedik rész. A mi hitfeleinknek a Kálvinistákkal, vagy Lutheránusokkal való házasságáról, hogy vájjon testvéreink, úgy a papoknak, mint a halgatóknak fiai vagy leányai, a Kálvinistákkal vagy Lutheránusokkal, köthetnek-e lelkiismeret sérelme nélkül házasságot ? Ez magában véve szabad. Ha csak az a személy, a kivel a mi fi-, vagy nő-testvérünk egybe házasítandó, erkölcsileg nem anynyira romlott, hogy úgy a bűnösség ragályától való félelem, mint maga a Krisztus vallása s a kegyességnek szeretete is tilalmazza, hogy az ezzel, az egybekötésnek ily szoros kapcsolatában anynyira egyenlőtlen igát húzzon. Azonkívül legyenek arra is tekintettel, hogy az a személy a mi vallásunk és hitelveink iránt rokon érzelmű legyen. Az olyan emberrel, a kinek lelke ezzel merő ellentétben áll, a házasságot nem is kell megkötni. Mert az ilyen házasságot vagy a veszekedések és civódások háborgatják, vagy félős, hogy a jobbik félnek kell meghajolnia a másik erőszakossága előtt. Úgyszintén az is szem előtt tartandó, hogy a mi fi, vagy nőtestvérünk az isteni igazságban edzett e annyira, hogy a mely helyen és emberek között laknék, az igazságtól való eltéréstől nagyon félthető ne lenne. Ha tehát a dologban megvan a kielégítő tájékozottság, az ilyen házasságok a kálvinistákkal és lutheránusokkal megengedhetek. Egyébként az erkölcsöknek mindkét oldalon egyenlősége mellett is, bárki könnyen megítélheti, hogy legcélszerűbb, ha olyan gyermekek kötnek házasságot, kiknek vallásos felfogása a miénkkel inkább megegyezik, mint ellenkezik. Mert akkor a saját vallásuk gyakorlását is szabadabban és könnyebben nélkülözhetik s kevésbbé forognak az igazságtól való eltérés veszedelmében. Éppen úgy a saját gyermekeiket is közös odaadással oktathatják az igazságra s nevelhetik kiskorúságuktól kezdve a kegyességben s Istennek őszinte tiszteletében. Azon kivül kerülni kell a mások botránkoztatását és felbosszantását. És annak, a ki gyermekeit inkább idegenekkel, mint hitsorsosaival akarja egybekapcsolni: óvakodnia kell, nehogy olyan látszatot keltsen, mintha vallását s a mennyei tudomány és isteni tisztelet tisztaságát nem eléggé szeretné. Főképp, ha nyilvánvaló, hogy a helyesebben gondolkozó, könnyen házastársának tévedésébe ejthető és kétségessé válik, hogy vájjon az ilyen házasságból leszármazó unokák a tisztább
