Tóth György - Költő Gábor: Az Unitárius Egyház szervezete - törvény a fegyelem felelősségéről - Az Unitárius Egyház törvényeinek gyűjteménye 2/1. (Kolozsvár, 1922)
59 Ezenfelül az állam elleni bűncselekményeknek, mint olyanoknak ál ami tiialmazása és büntetése maga után vonja amúgy is a fegyelmi eljárás megindítását 3. H fegyelmi büntetések. A fegyelmi büntetések a modern fegyelmi törvényekben elfogadott elveken nyugosznak. A büntetések mellett a további rendelkezések ama hátrányokat vannak hivatva kifejezésre juttatni, amelyek a teljesen kifogástalan és fegyelmi büntetés alatt állók közti erkölcsi értékkülönbözetet hatályositják. A régebbi fegyelmi törvényeknek az áthelyezésre vonatkozó intézkedését a belsőemberek választására vonatkozó törvény 3. § ban foglalt rendelkezésekre tekintettel e törvényben mellőzendőnek találtuk. A nehéz megélhetési viszonyok közepette a rendelkezési állapotban való tétel csak úgy volna megnyugvással fegyelmi törvényben szabályozható, ha gondoskodni lehetne ez időre is az anyagiakról. Egyházi alapjaink ilyen célra nem fordíthatók és az egyes állásokkal járó jövedelmek megosztása sem vihető keresztül e célra. A fegyelmi bíróság tehát a hivatalból való áthelyezést ki nem mondhatja s igy a rendelkezési állapotba való helyezést sem. E rendelkezéseket a felhívott 3 §. intézkedései eléggé hatályositják szükség esetén. Ugyané szempontok érvényesülnek a tanítók, kántorok, valamint a gimnázium tanáraira nézve az áthelyezés szempontjából.1 A 9. §. 2. bekezdésének indoka az, hogy a belsőemberek választásáról szóló törvény pld. a 8. §b»n különös joghatályt állapit meg a nem pályázhatás tekintetében. Ezt és a hasonló rendelkezéseket kivételkép fenn kellett tartani. 4. Hz elévülés. Az elévülés a büntető töivénykönyv (1878: V. t. c.) rendelkezéseivel összhangban volt meghatározandó. Felmerülhet ugyan, hogy 20 év után derül ki vak mely bün-1 Az áthelyezés kihagyása miatt egyesek a gyakorlatban nehézségeket látnak, pedig a IV. törvény 3. §-ának rendelkezése és az általános elvi szempontok az áthelyezés keresztül vitelére az adminisztratív hatóságoknak elegendő jogot biztosítanak. A közigazgatásnak nehezebb feladat — jó lelkiismerettel — a fegyelmi utón kimondott áthelyezést foganatosítani, mint közigazgatásilag közérdekből elrendelni. A hívek is bizalmatlanabbak a fegyelmi utón áthelyezett pappal, tanítóval szemben, mintha a főhatóság közérdekből eszközli az áthelyezést. Az almási 1845. évi hires zsinati határozat (187. jkvi szám) 4. pontja elvileg nem zárja ki a közigazgatási áthelyezést. így szól: „Egy belső ember is vacantiaba ne tétessék büntetésül, mig per utján annak Ugye a maga rendén el nem láttatik. Mely esetek a főtisztelendő püspök úr által a Képviselő, vagy Főtanács eleibe terjesztessenek.“ L. dr. Tóth: A papválasztásra vonatkozó törvények. (K. M. 1910 94. 1.) A vacantia 111a hivatalvesztést és nem áthelyezést jelent. A honesta vacantia és inhonesta vacantia lényegére vonatkozóan lásd az E, K. Tanács 1865—1921. sz. határozatát. A közigazgatási áthelyezés a fegyelmi törvény 29. §-ból is kiolvasható.
