Perczelné Kozma Flóra: Protestantizmus és unitarizmus (Budapest, 1903)
6 — érthető és élvezhető csak a modern unitárius irodalomnak szerintem nagy előnyül szolgál az a körülmény, hogy semmiféle hitczikkeket, bonyolódott kérdéseket nem tartalmazva, nem hirdetve, tulajdonképen mintha nem is egy felekezet, egy vallás emberei —hanem faj- és valláskülönbség nélkül az egész világ számára íratott volna ! ■ A protestáns ember az üdvözülés fôkellékeül a «hit»-et állítja s miután a protestáns theologiai nagy tanulmányt igényel tehát ezen irányban vár a hívőre nehéz feladat — az unitárius ember ellenben vallásának tanítása folytán az életre és cselekedetre fektetve a fősulyt, viszont e tekintetben sulyosodik reá a felelősség ! A protestantizmus aprólékos külsőségekben is különbözni kíván a katholiczismustól — mig az unitarizmus megelégszik azzal, ha szellemileg emelkedhetik minél magasabban töléje. A többek között a protestáns ember tüntetőén „keresztyéninek mondja Krisztus követőjét — az unitarizmus ebben az egyben nem reformál ! A protestantizmus tehát külső formájánál, megállapított hitczikkeinél fogva az az erős épület, mely bár nagy szellemű megalapítói által, sokkal szabadabb levegőben és egy magasabb lépcső fokon lett építve, mint a katholiczizmus, de rendithetlen megállapodásánál fogva, szilárd áthatolhatatlan bástyáitól körülvéve a maga nemében épen olyan impozáns és hatalmas vái mint amaz — az unitarizmus ellenben csak egy végtelen lépcsősét, melyen folyton fölebb és fölebb lehet jutni. A fundamentum egy, mert hogy egyszer már én is a bibliával szóljak: „más fundamentumot senki nem vethet azonkívül a mely egyszer vettetett - mely a Jésus Krisztus “ Csakhogy mig az egyiknek fundamentuma a dogma mozdulatlan Krisztusa, mely azt a nagy hatalmat képviselő merevséget eredményezi — addig a másik csak arra az igazságkereső, őszinte, előre és fölfelé törekvő szellemre építette házát, melynek legnagyobb képviselője szintén Jézus Krisztus volt ! De bár én még ma sem tudom megérteni, hogy ez a fundamentum miért ne lehetne legalább is épen oly szilárd és „positiv “ alap egy egyház építésére, mint amaz, mégis ha őszinte és igazságos kívánok lenni, be kell vallanom azt a tényt, hogy mig a protestantizmus mint felekezet, mint egyház hatalmas, templomai mindig telve, hívei mindig készek az ünneplésre — addig az unitarizmus, mint az imádkozok serege, mint felekezet, a többi egyházakhoz képest, bizony még ma is jelentéktelen ; mintha csak mindenáron be akarná nekünk lelkesülőknek bizonyítani, hogy hiába-, nem ez a rendeltetése ! De tudja az Isten, mintha az eszméi ott bujkálnának mindenütt, szétszórtan az egész világon, összpontosulva a lelkek legmélyén mint egy megmagyarázhatatlan érzelem, vágy a szabadság, az igazság után-------— — és midőn időnként fel fel merül egy Kossuth, egy Tolstoj vagy egy Zola (nem a regényíró — hanem az igazságkereső, az igazságvédő Zola), ki egyháza ellenére hirdeti a mi Istenünket, ki mindnyájunknak atyja és a mi Jézusunkat, ki eszméi által mindnyájunknak megváltója —
