Perczelné Kozma Flóra: Protestantizmus és unitarizmus (Budapest, 1903)
4 — rámutathassak tanaiknak és tulajdonságaiknak, legcsekélyebb különbségeire is, igazságosan és egyformán méltányolva úgy a protestantizmus mint az unitarizmus erősségeit. * A protestantizmus Istene — Luther és a többi vele egynézeten levő reformátorok helyben hagyása folytán — a kereszténység zömének imponáló, hatalmas Istene : a csodás Szentháromság ; az Atya-Fiu- és Szentlélek-Isten. Egy és mégis három, Három és mégis egy — emberi gyarló észszel fel nem fogható ugyan, de mindenesetre nagy és mély benyomást tesz az emberi lélekre és fantáziára. Az az őskeresztény Isten, ki már a második, harmadik században kezdett a hitviták tárgya lenni ; ki az ó-testamentumban még haragvó és büntető ur, mig az uj-testamentumban már a kiengesztelődött szerető atya, kinek egyszülött fia saját «én »-je váltja meg és oldja fel vére hullásával az átok alól a világot. Az unitarizmus Istene, szintén őskeresztény Isten, - de csak az az egyetlen szellem, kinek ma már kiszabott formát meghatározott alakot, kijelölt helyet, nem mer adni senki .... csak a verseiben énekli meg a költő, müveiben dicsőíti az iró, a természetben bámulja a természettudós, az emberi lélekben kutatja a philosophus — és ha soha kathekizmust nem tanultunk volna, a sziveinkben érezzük mi unitáriusok. Hatalmas benyomást keltő és keresztény Istenség mind a kettő, — de azért a kettő közötti különbséget eltagadni nem lehet. A protestantizmus üdvözítője a mythos impozáns és költői szépségű Krisztusa, ki az Istenség magas trónjáról szállt le a földre, hogy vére ontásával : halálával váltsa meg egy és mindenkorra a magától tehetetlen világot. A valóságos Isten, ki maga szenved martyrhalált az emberek iránti szeretetből ! A modern unitarizmus megváltója ma már csak az a magasra törő valóságos ember, ki egyedül becsületes törekvésével, rendithetlen igazságérzetével, szabadságutáni vágyával és kitartó küzdelméval mutatott «ut »-at és «élet»-et a megváltásunkhoz. A protestantizmus Krisztusa az égből szállt alá emberré — az unitarizmus Jézusa emberből emelkedett fel egész az égig ! A protestantizmus Krisztusa egyedül képviseli az Istenfiuságot és ő maga tündöklik királyi fényben — az unitarizmus Jézusa maga szerény alak, de az egész emberiséget Istenfiaivá avatja ! A protestantizmus Krisztusa már régen elvégezte nagy munkáját és dicsőségesen ül felséges atyja jobbján — az unitarizmus Jézusa mintha még mindig hordaná velünk a keresztet. Az egyik tagadhatatlanul fényességénél, hatalmasságánál fogva imponál és egy meseszerűen költői szép világot varázsol elénk — a másik csak megható egyszerűségével, igazságánál fogva hat reánk, de épen ezért a kettő közötti különbség itt is feltűnő. A protestantizmus szentlelke a tüzes nyelv alakjában megjelent Szent-Lélek-Isten s mint valóságos Isten, kizárólag a szentháromság hívők tulajdonát kell hogy képezze — az unitarizmus szentlelke,
