Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
IV. Az ezerkilencszázhúszas évek
vennie az ifjúsági egyleti munkában, amiről bizonyítványt kap, s az egyházközségi választásokkor ezáltal előnyben részesül. Mint kölcsönösen segítő egyesület, az ifjúsági kör tagjai baráti szövetséget alkotnak, mindenki felelős a másik becsületéért. Aki feladatait nem teljesíti, vagy aki erkölcstelen életet folytat, esetleg részegeskedik, a körből kizárható. A kör az egyházközségi Dávid Ferenc Egylet hatáskörébe tartozik: annak utasításait köteles végrehajtani. Szabályai ugyanazok, mint az egylet szabályai, munkatervét annak választmánya hagyja jóvá. Ha valahol a lányok külön egyesületet alakítanának, annak védnöke a lelkészné vagy tanítónő, esetleg tanítóné. Az elemzés 3. részében Boros az öt év ifjúsági tevékenységének részletes munkatervét közölte. Általános alapelvei szerint a konfirmált ifjak ismereteit konkrét tudássá kell fejleszteni. Fel kell tárni előttük az egyházi élet kívánalmait: a hitvédelemre és hitterjesztésre való előkészületet, a közösségi munkában és a közszellem javításában való részvételt. Gazdasági, kereskedelmi, ipari ismereteket kell elsajátítani, tájékozódni kell az állami törvényekről és a községi közigazgatásról. Bővíteni kell a földrajzi, néprajzi és történelmi ismereteket, gyakorolni kell a testedzést. Szabadtéri játékokat, kirándulásokat, tanulmányutakat kell szervezni. Az első év tananyaga ószövetségi bibliaismeret legyen, a másodiké újszövetség, a harmadiké unitárius egyház- és vallásismeret, a negyediké az egyháztársadalmi és polgári élet ismerete, míg az ötödiké gazdasági alapismeretek elsajátítása. Látható tehát, hogy terveknek, elképzeléseknek, alapelveknek a 20-as évek derekának ifjúsági élete nem volt híján. Ezek gyakorlati kivitelezése az egyes helyi akadályok mellett azonban országos méretű megpróbáltatásokkal is szembesült. Ezek közül a legszervezettebb és a legfenyegetőbb az egyleti munka egészének az elnyomó államhatalom általi akadályoztatása volt. József Lajos háromszéki esperes 1924-ben elkeseredetten jelentette13 az Egyházi Képviselő Tanácsnak, hogy a sepsijárási főszolgabíró a háromszéki Dávid Ferenc Egyletek működését 1920-tól nem engedélyezte, sőt az utolsó időben már vallásos estéket sem szabadott rendezni. Panaszára a Román Királyság Háromszéki Prefektu-13 26/1924, Esperesi Hivatal 69
