Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
X. Ezerkilencszázharminchárom
A lap színvonala azonban, sajnos, nagyon is megérezte a kiadói korszakváltást: fennállása óta talán soha nem jött létre ennyire alacsony szintű és átgondolatlan száma. Jóllehet vezércikkét a nagy indulások szellemében Borossal Íratták meg, Bedő Boriska konferenciai beszámolója azonban valószínűleg sok olvasókedvet elvett. Versek és irodalmi jellegű írások közé bújtatva alig találunk valamit, ami egylettörténetileg használható volna. Ezen utóbbi adatok egyikét a szerkesztő szolgáltatta, egy szóban a két konferenciáról: lényegében megerősítette azt a korábbi feltevést, amely szerint az egyetemes konferencia gyenge látogatottságának egyik oka éppen a várfalvi ifjúsági nap megszervezése volt. Eredetileg a konferencia helyszínéül Kövendet tervezték: s amikor onnan a sinfalvi ügy miatt átrendezték Háromszékre, a tordaaranyosi kör „erre fel” hirtelen Várfalván ütötte fel hadiszállását. Enélkúl a meggondolatlan és szerencsétlen egyletpolitikai húzás nélkül az egyetemes konferencia sokkal jobban sikerült volna, s még gondolatban sem lett volna szakadás az unitárius ifjúság életében. A novemberi, 12 oldalasra bővült 2. számot Fikker vezércikkbeli vallomása szerint egyfajta Dávid Ferenc-emlékszámnak tervezték, ehhez járult hozzá a címlap is, zöld alapon hozva Kőrösfői Kriesch Aladár festményét a tordai országgyűlésről. A 16. század nagy eseményét Bodoczy Károly történészi vénával is méltatta. Ez a lapszám már több egyleti adattal szolgál. Innen tudhatjuk meg, hogy a júniusi magyarországi ifjúsági konferencia befejeztével nem esett szét darabjaira, hanem mint a tagegyesületek feletti tanácsadó szerv, az egész magyarországi unitárius fiatalság képviselője lett: neve A Magyarországi Unitárius Ifjúsági Konferenciások Tábora. Az iskolai év beindulásával Budapesten kéthetente összegyűltek, és elsősorban a „korosabb generáció” figyelmének megnyerése, vagy a vidéken szétszórtan élő unitárius fiatalok elérése és beszervezése volt a fő céljuk. Ennek fokozására a következő év januárjában téli ifjúsági konferenciát terveztek, ahová az összes egyházközség képviselete és a szórványifjúság is hivatalos volt. A Maros köri alszervezet szeptemberben Marosvásárhelyen tartotta meg sorrendben 3. köri összejövetelét. Az imaházban tartott istentisztelet után köszöntések áradata lepte el a fiatalokat, majd ebéd következett, „a tarisznyából.” Délután Csongvay Lajos alszervezeti ügyvezető alelnök vezetésével folytatódtak a munkálatok: beszámolót hallottak a nyári ifjúsági konferenciáról, hatására elhatározták, 188
