Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)

X. Ezerkilencszázharminchárom

dig az ifjúsági egyletnek nem tartozik hatáskörébe, sőt őket e területre bocsátani veszélyes kísérlet. Meg aztán végképp elfogadhatatlan, hogy az egyletek ellenőrzésére semmilyen intézkedés nem létezik. Az újonnan beterjesztett és elfogadott alapszabály szerint minden egylet annak az egyházközségnek a hatáskörébe tartozik, amelyikben működik. A főgondnok aggályai szerint lehetetlen, hogy legalább az egyházkörök vezetőségének tudta nélkül működjenek.

Ugyanezen „másfajta” viszonyulás másik példáját nagy meglepetésre Boros György szolgáltatta - a Kévekötés szerint. Miután agyondicsérte a fiatalságot a Főtanácsi Bizottság szájával, ugyancsak a főpásztor volt az, aki Kovács Lajos brassói lelkész bevezető méltatlankodására válaszolva kijelentette: „Az ifjúság komolytalan és nincs hivatása magaslatán.”22 Az Egyetemes Szervezet felháborodott és az ifjúság nevében Fikker szerkesztő, miután elismerte, hogy a püspök szavait nem idézte szó szerint, mert nem emlékszik rájuk pontosan, a Kévekötés lapjain ki is kérte maguknak: „Nem semmi, ha szembe nézve sok makacs, megrögzött öreggel a mai kor felfogásait jó útra kívánjuk téríteni és minden erőnket az egyház szolgálatába állítani.” „Úgy látszik, az ifjúsági sors örök marad. Vagy félnek tőlünk, vagy elégedetlenek velünk, vagy kételkednek bennünk - nem értenek meg.”

A Kévekötés VI. évfolyama 1933 októberétől ismét teljesen megváltozott körülmények között került ki a világba. Mindenekelőtt a szerkesztősége cserélődött ki teljesen: Szabó Sámuel munkája végéhez ért, a lap otthagyta Brassót és az Aranyos vidékére költözött. Az új szerkesztő, Fikker János kövendi lelkész a szerkesztőség címét Tordára helyezte a jobb kommunikációs összeköttetések érdekében. Ugyanakkor a lap kivitelezése is megváltozott: az eddigi 8 oldal most külön színes borítólapok közé került, mérete pontosan megkétszereződött és újra elérte az írópapír nagyságát, sőt pár centivel azt meg is haladta. A fejléc megszűnt a város és a falu testvériségét hirdetni: egy az egyben visszatért a legelső Kévekötés kivitelezéséhez: félkörívben megdőltve a felirat, a két összetevő szót egy lenyugvó nap fénye által beragyogott mező választja el, rajta két fiatal legény székelyruhában éppen learatott kévéket köt össze. A címlapot újra fénykép díszíti, az első a tordai unitárius templomot és a volt gimnáziumot mutatja be.

22 Kévekötés, 1933. december, 6.

187