Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)

IX. Ezerkilencszázharminckettő

tint a jövő év elején „munkatervvel, alapszabállyal, vetítőgéppel, jelvénnyel és lelkesedéssel” felszerelve a marosi körben egy hónapos körutat jár le, az ottani ifjúsági munka fellendítésére. A választmány kénytelen volt bizonyos helyesbítéseket eszközölni a konferencia „tévedésein”: a bizottságokban felsorolt egyes tagok helyett a valóságban új emberek kerültek be.

A Kévekötés ekkorra már a kézdivásárhelyi nyomda után a gazdaságosabb - brassói Antal-nyomdában jelent meg. Túróczi nyomdász bánatában a fejléceket nem volt hajlandó átadni, így a lapfeliratot egyszerű reklámbetűvel állították elő. A Schmoll-cipőkrém reklámozása valószínűleg ma többeket felderít. Akkor azonban fontos üzleti fogásnak számított: a krémgyár ugyanis a teljes nyomtatási költséget átvállalta volna, ha a lap minden oldalára egy Schmoll feliratot nyomnak. Ezt az ajánlatot a szerkesztő a lapra nézve túl megalázónak tartotta, ezért aztán abban a változatban egyeztek meg, hogy minden lap mellé társítanak egy reklámcédulát, s ezért két lapszám kiadását a gyár átvállalja.

A kiadás körülményeinek vázolása kapcsán tudjuk meg, hogy a lap munkatársai közül soha senki semmilyen tiszteletdíjban nem részesült. Másik érdekes adat a szerkesztő és az Egyetemes Szervezet belső ügyei közötti mély kapcsolatot mutatja: „Annyit tudtam ifjúsági központunkról, hogy annak főpénztárosa van, de hogy az honnan jut pénzhez, és azt mire használja fel a szervezet, előttem is titok maradt.”18

18 Szabó Samu: A Kévekötés című folyóirat kulisszatitkaiból. Brassó, 1989. Gépelt jegyzet.

170