Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
IX. Ezerkilencszázharminckettő
gi, társadalmi és kulturális kérdésekkel, az ifjúság egészének életében kell választ keresni. O meg is fogalmazza a maga válaszát. Fikker János felháborodott buzgóságban felajánlotta az unitárius ifjúság szolgálatait a társadalomnak. Mikó szerint azonban különbséget kell tenni az unitárius ifjúság mint e vallásban megkeresztelt embertömeg és a DFEIKESz mint az unitárius gondolat megvalósítására létrejött szervezet között. A vallásnak azt a legfontosabb célkitűzését látja, hogy a „kollektív” eszme felé haladó társadalmi és kulturális élettel párhuzamban olyan embertípust alakítson ki, amelyik az élet minden vonatkozásában a maga egyéni céljait a közösség szolgálatába tudja állítani. Az unitárius ifjúsági mozgalom tagjainak ezt a „szociális lelki nevelést” kell megadni, s ha a DFEIKESz az unitarizmuson keresztül a szociális embertípust meg tudja valósítani, akkor igaza lesz Brassainak: az unitárius a jövő vallása. Mindennek alapján az unitárius fiataloknak éppen úgy ki kell venniük részüket a társadalmi munkából, mint a más felekezetűeknek, az Egyetemes Szervezet azonban maradjon meg tulajdonképpeni lényege mellett: unitárius öntudat és világnézet kialakítása, szociális gondolkodású fiatalság nevelése, gazdasági, társadalmi és kulturális problémák megoldására. Mikó Imre fenti álláspontját nemcsak papíron képviselte, de ifjúsági munkájában következetesen ki is vitelezte. A Kévekötésből tudjuk meg, hogy még 1931 novemberében Kolozsváron az unitárius egyetemi és teológiai hallgatók megalakították a Romániai Unitárius Főiskolások Országos Szövetségét, elnökéül pedig nyilván Mikó Imrét választották. A vezetéssel a következő egyetemes ifjúsági konferenciáig az Egyetemes Szervezet értelmiségi bizottságát bízták meg, kiegészítve még Osváth Árpáddal, Csíki Andorral és ifj. Kovács Lajossal. Egy következő gyűlésen az értelmiségi bizottság évi programját saját munkaprogramjának fogadta el. Ugyanitt leljük meg az év végi választmányi ülések fontosabb tudnivalóit. Novemberben megerősítették Ürmösi Károly alelnöki, Ferencz József külügyi főtitkári és Darkó Béla főpénztárosi tisztségeit. Decemberben két fontosabb kérdésben kellett állást foglalni: az ifjúsági utazótitkári és a bukaresti segédlelkészi állások ügyében. A bukaresti unitáriusok magukra hagyottságának tudatában úgy határoztak, hogy az Egyetemes Szervezet beadvánnyal fordul az Egyházi Képviselő Tanácshoz jóváhagyó támogatásért. Ismerve az egyház 154
