Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
IX. Ezerkilencszázharminckettő
szűkös anyagi helyzetét, a választmány arra kötelezte el magát, hogy mindkét állás anyagi fedezésére alapot próbál létesíteni. Ennek érdekében máris ajánlották a helyi egyleteknek, hogy a tél folyamán e célból rendezzenek egy-egy ifjúsági délutánt, jövedelmével hozzájárulva ez alap megteremtéséhez. A bukaresti egyházközség megteremtését felvállaló DFEIKESz-gyűjtést Szabó szerkesztő nem tudta szó nélkül hagyni. „Nagy és nemes cél, de nem kifejezetten az ifjúságot érintő feladat. Egyetemes egyházi érdek volt, amit néhány ugyancsak ráfizetéses egyházi birtok eladásából kényelmesen meg lehetett volna oldani. Erre azonban a régi vágású egyházatyák nem is gondoltak. Szentségtörés lett volna azt ajánlani, hogy számolják fel azokat a birtokokat, amelyek kezelésében évente botrányos elszámolásokat vezettek és érdemes személyek gyanúsítgatásaival évtizedeken át egyházi botrányt eredményeztek.”3 A februári Kévekötés az utolsó lapszám, amelyen még Kolozsvárt jelölték meg szerkesztőségi helyként. Címlapját Csongvay Lajos drámai hangvételű felkiáltása díszíti: „Nekünk Mohács kell!” „Hogy ne legyen egy félpercnyi békességünk, mert akkor végünk, végünk.” Ázsiai vérünk áldása és átka az örökös harc. A háború, a forradalom megingatta a gazdasági és kulturális élet alapjait. Az ifjúsági munka célja megértetni az emberekkel, hogy minden közösség csak önmagától várhat segítséget. Mohácsok kellenek ahhoz, hogy a gondtalan, „heje-hujás” magyar ifjúság eltűnjön és helyét átvegye egy komoly szemmel jövőbe néző nemzedék. Csak a beavatottak tudták, hogy kesergése elsősorban saját sorsának szerencsétlen alakulásából fakadt: brassói segédlelkészsége csúfos végén kénytelen volt szülőfalujában, Bágyonban, szülei mellett gyümölcstermesztő munkát vállalni, amíg aztán Nyárádszentlászló egyházközségének lelkésze nem lett. E jövővel való unitárius ifjúsági szembenézés gondjaira Szabó Sámuel cikke próbál gyógyírt nyújtani. Az ifjúsági munka szervezeti keretbe való tömörítése elé a legtöbb akadályt az hozza, hogy sokszor még maguk a szervezők sincsenek tisztában a feladataikkal és a lehetőségeikkel. Nemegyszer olyan programot próbálnak olyan eszközökkel, amelyek már eleve kizárják a sikert. Az iskolából ki1 Szabó Sámuel: A Kévekötés c. folyóirat kulisszatitkaiból. Brassó, 1989. Gépelt jegyzet. 155