Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)

IX. Ezerkilencszázharminckettő

muel visszaemlékezései, amelyek meg-megvilágosítanak néha egyébként homályba vesző fejezeteket. Ahogyan tágul a Kévekötés információinak köre, úgy szűkül a máshol fellelhető ifjúsági adatok tára - ez pedig azt a veszélyt hordozza, hogy az így kialakított kép túlságosan egyoldalúvá válhat.

1932 elején Csongvay társszerkesztő a brassói lelkésszel való ellentéte miatt kénytelen volt otthagyni segédlelkészségét, és eltávozni a városból. A szerkesztési nehézségeket látva, Gyallay Pap Zsigmond „az ódiumoktól való félelmében” írásban lemondott a főszerkesztői megbízatásról. Ez a tisztség amúgy addig is csak névleges volt, mert a brassói szerkesztők soha semmilyen utasítást nem kaptak tőle, s a lap anyagi ügyei iránt sem érdeklődött.2

Az év első felében, júniusig a Kévekötés IV. évfolyamának négy száma jelent meg, januárban (3.), februárban (4.), márciusban (5.) és júniusban (6.). Bár a címlapon semmiféle utalás nem jogosított fel rá, már-már azt hittem, újra sikerült havonta kiadni, áprilisban és májusban pedig kimaradhatott, valószínűleg pénzügyi okból. Az új esztendő ifjúsági tennivalóit Kovács Lajos fogalmazta meg a januári szám vezércikkében. Keserűen körvonalazta a nehéz gazdasági helyzet következtében egyre súlyosabb méreteket öltő társadalmi nyomort, amely gond enyhítéséből a fiataloknak is részt kell vállalniuk. Ebben a részvállalásban a felnőttek segítségére van szükségük, nem bizalmatlanságra, amely abból az alaptalan félelemből fakad, hogy az ifjúság a múlt nagy megvalósításait tönkreteheti. Valószínűleg az év végén az ifjúság társadalompolitikai szerepvállalásáról kirobbant Varga-vita elcsitítására irányuló törekvés mondatta ki a kérést: a fiatalságnak a felnőtt nemzedékek megértésére és támogatására van szüksége.

Ugyanide kapcsolódik Mikó Imre Értsük meg egymást című nyilatkozatszerű írása, amelyben bevallja, hogy ama ominózus kijelentést az őszi kolozsvári egyetemista találkozón ő maga tette az unitárius ifjúság közéleti munkájáról. Az ennek nyomán kirobbant vitát az unitárius ifjúsági mozgalom első elvi ellentétének nevezte. A maga „bűnösségét” hamar tisztázta: a kijelentést nem az unitárius ifjúság nevében tette, hanem az Egyetemes Szervezet értelmiségi bizottságának munkaprogramjában szereplő elvi alapgondolatként vetette fel. Ettől függetlenül azonban egyetért azzal, hogy a kérdésre: foglalkozzon-e a felekezeti ifjúság és általában az egyház gazdasá2 Szabó Sámuel: A Kévekötés c. folyóirat kulisszatitkaiból. Brassó, 1989. Gépelt jegyzet.

153