Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)

VIII. Ezerkilencszázharmincegy

amely az osztályellentéteket le tudja vezetni az osztályérdekek azonosításán át. Az igazi osztály öntudat azt szeretné elérni, hogy a három osztály mindenike tisztában legyen egy dologgal: minden képviselője a társadalom többivel egyenlő jelentőségű alkatrésze. A három munkaág egymásrautaltsága, együttes, kollektív ereje hozza létre a letisztult emberi munka öntudatát, ez pedig ott hordozza távlataiban a nagy cél elérésének reménységét: „az osztálytalan emberi öntudat hajnalát.”

A lap, bár sokszor egymásra halmoz végtelen számú gondolatot és számtalanszor újrafogalmazza ugyanazt az eszmét, legalább külalakjában meg-megújul. A fejlécet újra ábra borítja: kévét kötő fiatal pár, mögöttük egy távoli falu kirajzolódó körvonalai. A Kévekötés név már stilizáltabb betűkkel van nyomva, az egyes írások közé híres íróktól vett idézeteket, bölcsességmondásokat, bibliai verseket szúrtak be. A következő rövid írásban Kovács Lajos örvend a Debreczeni László tervei alapján teljesen -magyar stílusban újjáépített mészkői templom szentelési ünnepsége kapcsán. A híradás tulajdonképpen a lap tisztelgése Balázs Ferenc most már templomépítő munkája felett is.

Fikker János egy rendkívüli jelentőségű ideológiai kérdésre világít rá Felekezeti ifjúság című cikkében, helyesebben felháborodásában. Az Erdélyi Fiatalok által októberben Kolozsváron összehívott felekezetközi főiskolás konferencián minden ifjúsági szervezet képviselőjének feladata volt felvázolni a maga hozzájárulását az erdélyi magyar egyetemisták közös munkájához. Az unitáriusok képviselőjének (nevét nem jegyzi le) az volt a konkrét javaslata, hogy a felekezeti ifjúságnak kizárólag a hit terén kellene dolgoznia - szorítkozzék hát vallási kérdésekre, a többit bízza másra.

Fikker felháborodva tiltakozik: nem lehet az unitárius ifjúság nevében annak meggyőződésétől idegen szellemű kijelentéseket tenni. A vallás templomokba vagy vasárnapok ünnepi keretei közé bezárható jellegét az ifjúság nevében határozottan elutasítja: az unitárius alapelvek egyik alapértéke az emberi cselekedetekben való hit. „Mi a jó társadalmat nem csodavárással, nem a társadalomból való kivonulással akarjuk kiépíteni, hanem azokkal a cselekedetekkel, amelyeket igyekszünk nemesebbé kitermelni... Nem úgy tudjuk megmenteni a süllyedő hajót, ha elhagyjuk, hanem ha benne maradva gondoskodunk annak megigazításáról. Az unitárius ifjúság nem akar a társadalom nagy hajójából elmenekülni a felekezet csónakjába, hogy ott aztán komoly munka helyett nyugodtan szemlélhesse a holdvilágos, csillagos estét s a romantikus hangulatban mesét mond-150