Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
VIII. Ezerkilencszázharmincegy
jón önmagának...” Az unitárius fiatalság nem tud csak vallási dolgokkal törődni, mert egységes és egyetemes életvitelre törekszik, s ebbe minden beletartozik. Az életben dolgozni annyit jelent, mint vallásosan élni. Az unitárius hitből fakadó erőre a társadalomnak szüksége lehet. Az Unitárius Egyház korabeli értesítése21 egy másik esetről is tudósít, amelynek magvát ugyanez az ideológiai véleménykülönbség képezi. Dr. Lőrinczi István, a nyárádszentlászlói konferencia elnöke levelet írt Dr. Varga Béla főjegyzőhöz, mert egy általa elmondott beszéd alaptétele „Az ifjúság ne politizáljon!” elv volt. A főjegyző mindezt ráadásul bántó hangon mondta el, kemény hangon kicégérezte és megvetendő példának állította a fiatalok elé azokat, akik az egyházi törvényeket időszerűsíteni akarják. Az Egyházi Központ minden megkérdőjelezhető megnyilvánulásába azonnal belekötő Unitárius Egyház szerint Varga magatartása ráadásul nem is volt egy elszigetelt jelenség: a gyanúsítgató, türelmetlen megnyilvánulások, a gőgös legyintések az ifjúsági munka felett tervszerűen kezdenek elhatalmasodni egyházi összejöveteleken és sajtóban egyaránt. Az ifjúsági munka jövője érdekében a DFEIKESz „tisztelettel, de határozottan óvást emel az ilyen küzdelem ellen, és a főjegyző úrtól a jövőben megértőbb hangot remél.” Teljesen új rovatként jelentkezik lapszámonként egy-egy unitárius vidék ismertetése. A komoly történelmi adatsort felvonultató sorozatindító írás a háromszéki unitáriusokról szól Csongvay Lajos tollából: hangulatát a XVII. századi sepsikálnoki unitárius fatorony fametszete oldja. Hagyományos részként jelenik meg Bedő Boriskának a nyári konferencián Az unitárius leányok belmissziós munkája címen tartott előadása. Ujjongva dicsérő beszámoló mutatja be a 345. sz. János Zsigmond cserkészcsapat eleven munkáját - egy ezzel kapcsolatos írás volt egyébként a megsértődött Szent-Iványi vezette Unitárius Közlöny utolsó ifjúsági témájú híre, akkor, amikor 1931 végén még az országos napilapok is megemlékeztek például az unitárius ifjúsági konferenciákról. Az utolsó írások egyikét Szabó Sámuel közli, kedvenc témájáról: az inasról. A hátoldalon még egy szentgericei egylettag leikéből fakadó áradat értékeli a lapot: „Kévekötés, szívemben hajlékot találsz.” Az írás mintegy előkészíti az oldal alját kitöltő felhívást: „A Kévekötést olvasni és terjeszteni minden unitárius ifjúnak kötelessége!” 21 UE, 1930. szeptember-október. 151