Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
VIII. Ezerkilencszázharmincegy
kulása teljesen szabadon történik. Az érdekvédelem egyetemes, közös, de csak akkor teljesítheti feladatát kívülről befelé, ha világnézeti árnyalatoktól függetlenül a közösség minden tagja mögött ott áll fegyelmezetten. A nyári konferencia vonatkozó határozatai szellemében a Kévekötésnek nemcsak a szerkesztőségi gárdája, de a formai megjelenése is megváltozott. Az eddigi nagyobb formátum lecsökkent a levélpapír méretére, a név díszes kivitelezése leegyszerűsödött, a fejlécről eltűnt a megjelenés gyakoriságát jelző határozószó, s jellegéről csak két egyszerű szó beszél: ifjúsági folyóirat. A szerkesztői gárda a címlapról hátrakerült a borító hátsó oldalára, a konferencián megejtett választások szerinti felállásban. Ugyancsak a konferencia határozata által feljogosítva az Egyetemes Szervezet egy beadványt küldött a Dávid Ferenc Egylethez, amelyben a konferencia rosszallását továbbították: az Unitárius Közlöny nem emlékezett meg a rendezvényről, sőt az Egylet titkára ellenpropagandát terjesztett a konferencia kapcsán. Boros György püspök a felterjesztést azzal „dobta vissza” az azt átadó Kovács Lajosnak, hogy nem szereti az ilyen irkálásokat.17 A Kévekötés III. évfolyama a konferenciát előkészítő számmal be is érte: anyagi nehézségek következtében „megbukottnak” tekintették, annyira, hogy bár az azt anyagilag is rendező Balázs Ferenctől a kiadások következtében előállt adósságokat az Egyetemes Szervezet végül átvállalta és törlesztette, de azt irányában még évek múlva is adósságként értelmezték és elmarasztaló színben tűntették fel. A IV. évfolyam első számát amolyan konferencia utáni jelleggel, 1931 októberében adták ki. Gyallay Pap Zsigmond főszerkesztői rangjához méltó vezércikkben kereste az új utakat. Az erdélyi magyar ifjúság egészének útkeresésében az unitárius fiatalságnak is méltó részt kell vállalni: támogatni minden olyan ügyet, amely az emberséget, a magyarságot és a vallásos meggyőződést új, a réginél biztosabb alapokra akarja fektetni. Az ifjúsági munka jellege ezt a hozzáállást látszik megvalósítani: s hogy mennyire sikeresen, azt az egyre hangsúlyozottabb egyházi elismerés is igazolja. Ennek pozitív példájaként idézi Varga főjegyző konferenciás beszédét, mint amely szépen tükrözi, hogy azokban a hónapokban hivatalos egyházi berkekben milyen jellegű értékelése volt az ifjúsági munkának. 17 Csongvay Lajos levele Szabó Samunak. 1932. március 26. 147
